Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 8-9. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Wolf Jeromos
233 iskoláinak legalább öt osztályának kell lenni, ha később bővíteni kell, akkor a legkisebbet kell két csoportra választani : a kik már Írni s olvasni tudnak, külön kell választani az éhezésektől. Legjobb, ha a szülők gyermekeiket hét éves korukban küldik először iskolába. A fiatalabbakat csak akkor szabad felvenni, ha igen tehetségesek. Ha a gyermeket 7 éves korában sem adják iskolába, az már hátrány és oly idő vesztegetés, a melyet később csak igen nagy szorgalommal s kitartással pótolhat helyre a tanuló. Mikor a szülők először adják fel gyermekeiket az iskolába, figyelmeztesse őket vagy helyetteseiket a tanító arra, hogy a tanuláshoz sok idő s nem kevés költség szükséges. A ki magát a tudományosságnak akarja szentelni, annak minden idejét és erejét a tanulásra kell szentelni s e mellett a tanuláshoz hajlamának, kedvének s hozzá tehetségének is kell lenni. Ezek nélkül minden erőlködés hiába való. Arról, hogy a gyermek alkalmas-e a tanulásra, a 10—11-éves kora előtt biztos Ítéletet mondani nem lehet. Ha azomban 5 évig való isholába járás alatt arról győződnek meg, hogy a gyermek alkalmas a tanulásra, legyenek azon, még ha e gyermekekek szülői szegények is, hogy a tehetséges gyermekek tovább folytathassák a tanulást. A tapasztalat a mellett tanúskodik, hogy a gazdagabb szülök gyermekei ritkábbal^ emelkednek tudományosság tekintetében oly magasra, mint a szegényeké. Ennek oka talán abban is rejlik, hogy vagyonúkban, gazdagságukban elbizakodva, hanyagabbak, mint a szegények és a tudományokat sem becsülik valami nagyon s nem ritkán becsmérelik. Mindenekelőtt gondolják meg tehát a szülők, hogy a bizonytalan kimenetelű négy-öt próba-év kiadásaira rászánják-e magukat. Ha igen, akkor ügyeljenek arra, hogy a gyermek otthon se fordítson kevesebb szorgalmat a tanulásra, mint az iskolában ; éljen mértékletesen s a szülők gondoskodjanak arról, hogy mindene meglegyen, amire a tanúlásnál szüksége van. Ne foglalják le mellékes munkával, nehogy ezek gátolják a gyermeket abban, hogy az iskola törvényei s a tanítók jó tanácsa, figyelmeztetései szerint rendezhesse be idejét. Végre még arra is figyelmeztetni kell a szülőket, hogy ha költségeik s gyermekük fáradsága nem vesz kárba, ne gondolják, hogy minden esetben tisztelet s gazdagság leend jutalmuk. A tanulásnak más fajta gyümölcsei vannak s ezek: az értelem képzése és élesítése,a tudományban való gyarapodás, az erkölcs javulása, akarat nemesítése ; szerencse és szerencsétlenségben való okos magatartás. A ki csak azért veti magát a tanulásra, hogy vele és általa alacsony sorsából, szegénységéből kiemelkedjék, nem rosszul gondolkodik ugyan, de ha valami különös hajlama nincs a tanulásra, mely szándéka keresztülvitelében folyton ösztönzi, semmivel sem gondolkodik okosabban, mint a közönséges napszámos s mellette gyakran csalatkozik. A tanító ügyességétől függ az iskola fel virágozása. Ép azért szükséges, hogy a tanító legyen hivatalában pontos, lelkiismeretes, legyenek ismeretei ; példányszerü erkölcsi magaviseletével komolyságot és akaratot kapcsoljon egybe ; tanítását isteni tiszteletnek tartsa, egyedül tanítványai előmenetele s haszna lebegjen szeme előtt, ne pedig az, hogy
