Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 8-9. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Wolf Jeromos

234

eszét, tudományát fitogtassa s másokkal csodáitassa. Ezeket a tündökléseket rendesen az iskola sinyli meg. Ne mulaszszon el egyetlen egy alkalmat se arra nézve, hogy tanítványait jámborságra, szerénységre, a tanulásban való szorgalomra intse, ösztönözze s mindent elkövessen, hogy tekintélye fentartása mellett taníntványai inkább szeressék, mintsem féljék. Az ügyes tanítás mellett a tanító egyik fő feladatához tartozik az is, hogy a tanulókat az otthon való szorgalomra serkentse s őket a magán szorgalom útján való tanulás módjába bevezesse, nekik e részben utasításokat, tanácsokat adjon. A tanító ne mentegetödzék tanítványai hanyagságával, hiszen tudnia kellene, hogy neki éppen az a feladata, hogy a hanygokból is szorgalmasakat képezzen.

Réges-régen, több 300 événél irta ezeket Wolf Jeromos, de nekem úgy tetszik, hogy a mai tanítónemzedék is tanulhatna ezekből az utasításokból. Ha Wolf szelleme uralkodnék közöttünk, s a szülők csak az imént említett figyelmeztetésre ügyet vetnének, akkor aligha lenne olyan gymnazium hazánkban, holy a tanulók 34%-a kap elégtelen osztályzatot.

A tanterv arra való, hogy az egyes osztályok tananyaga között meglegyen a kellő fokozatosság. A felsőbb osztály tanítója tudja, mit és mennyit követelhet tanítványaitól. Naponként nem szabad annyi tanórát adni, hogy akár a tanulókat, akár a tanítókat kifáraszsza. Mikor az elme fris és éber, egy óra alatt többet lehet tanulni, mint kifáradva három óráig. Ezért elegendő, ha délelőtt is, délután is három óra hosszáig vannak a gyermekek iskolában; de még ekkor is szükséges, hogy valamint délelőtt ágy délután is legyen fél-fél órai szünet, s így a tulajdonképeni iskolai munkára naponkint csak öt óra fordíttassék. Szünet közben a tanulók egymással és tanítóikkal latinúl beszélnek. A ki nem képes latinúl beszélni, hallgasson. — XJjabb időben sokat írnak s beszélnek az iskola hygienájáról, a psychologusok kísérletet tesznek a gyermek munkaképességével, de azért van nem egy tanító s tanár, ki az egyhuzamban való 5—6 órai tanítás hive s talán éppen azért, mert nem méltatja figyelemre azt a tapasztalat által már számlalanszor megerősített igazságot, a mit Wolf is kimondott.

A tanulókat minden osztályban tehetségük és képességük szerint decuriákra kell osztani, hadd versenyezzenek egymással a hasonló képességű és előmenetelű tanulók. Az alsóbb decuriából vigyük a felsőbbe a szorgalmasakat s büntessük a hanyagokat azzal, hogy az alsóbb decuriába teszsziik A mennyire lehet a testi büntetést kerülni kell, inkább a dicsérés és pirongatással igyekezzünk rájuk hatni. Megengedhető az is, hogy a gyermeknek büntetési feladatot adunk, vele valamit könyv nélkül megtanultatunk, de mindenek előtt arra kell törekednünk, hogy a gyermek megkedvelje a tanulást.

Minden decuria első tanulójánák az a kötelessége, hogy a hiányzókat számba vegye, mentségüket ellenőrizze, a szülőket megkérdezze, a tanulók iskolán kívüli illetlen magaviseletét a tanítónak bejelentse.

Az új tananyagot a tanító először megmagyarázza maga, aztán is-