Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 8-9. szám - Pataky Béla: A kisgazdaságok berendezéséről

nak és a termelendő elesésnek, leginkább megfelel, de főkép kell, hogy kellő tájékozottsággal bírjon kisgazdaságának ügyes és helyes berendezéséről. Azért, hogy jelen dolgozatom, könnyen megérthető legyen, hallgassuk meg egy tanítónak a falú birójával lefolyt párbeszédét. Nevezzük a tanítót: Gondos Pálnak, a bírót pedig Értelmes Mártonnak.

Gondos Pál épen haza bocsájtotta tanúlóit a délutáni előadás után, maga is kikisérvén gyermekeit s mint rendszerető ember utánuk tekintvén, hogy az útczán illendően viseljék magukat; hát épen Értelmes Márton bíró úr jön arra és szerencsés jó estét kívánva így folytatja a társalgást: Mégis csak szomorú idő jár tanító úr a fóldmíves gazdára !

— No azt nem mondhatnám bíró úram, mert gabnatermésünk is ha nem a legjobb volt is, de mindenesetre közepesnek mondható s hozzá meglehetős ára is van a piaczon. Kapás veteményeink is szépen diszlettek. Láttam bíró úram nem is tudja otthon elvermelni, hanem a falú végén levő földjén vermeltette el. Marha állományunk számára úgy normális, mint mesterséges takarmány termett elegendő. Hát mi ellen van bíró úramnak kifogása? Mivel nincsen kibékülve?

— Hiszen tanító úr az idei terméssel csak megvolnék elégedve, de lássa a házamnál levő nagy kiadás, főkép a nagy adó, ez az mely a mi jövö- delmünket évenkint magával viszi. Hiába míveli az ember fáradva, izzadva szántóföldjének hantjait; az állam teszi zsebre annak hasznát. Csudái- kozhatunk-e azon, ha földmíves társaim szidják a kormányt és zúgolódnak telhetetlen gyomra, feneketlen zsákja ellenében. Higyje el kedves tanító úr, hogy vissza emlékezve gyermekkori éveimre, a robotos világra; akkor a földmíves könnyebben megélhetett, mint jelenben.

— Hogy adót többet fizetünk a jelenben mint 50 évvel ezelőtt, az igaz bíró úram, de nagyobb is ám állami háztartásunk, mint a múltban. És hogy az európai nagyhatalmakkal, azoknak előre haladásával mi is lépést tarthassunk; kell nekünk is évenkint több és több összeget állami háztartásunkra, hadseregünkre, kereskedelmi, főldmívelési és nevelési czélokra fordítanunk. Nem itt van a baj és hiba bíró úram, hanem gazdaságunk hiányos berendezésében és még sok más egyébben. Például van-e bíró úramnak saját vagyonát illetőleg leltári naplója? Vezet-e bevételeiről és kiadásairól rendes számadást? Ugy-e nem! Pedig a gazdaembernek, ha nem akar szorult helyzetbe jutni; mindezeket vezetni kell és kötelessége, hogy bármily időben egy pillantás üzleti könyveibe, tudja, hogyan áll gazdasága. A mely gazda jövedelme és kiadásáról rendes naplót vezet, az nem fog jövödelmén túl költekezni.

— Mond valamit kedves tanító úr, de ezek mind olyan dolgok, hogy falúnkban két gazda sem válalkoznék ezeknek vezetésére. Nem azért, mintha nem volna meg hozzá a jó szándék, hanem nincs meg hozzá a kellő ügyesség.

— Az már szomorú dolog édes bíró úr, de kerüljünk csak belül, hol megkinálhatom egy pipa jó mikéi dohánnyal. Lássa bíró úr az már igazán szomorú dolog, hogy községünkben még az értelmesebbek sem