Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Polgár József: A botbüntetés mint fegyelmi eszköz a népiskolában
12 mára szerezne egy kis 10 holdas gazdaságot s azt egy falusi kis hirto- kocska igényei szerint berendezné s kezeltetné. E gyakorlati eszme megvalósítását melegen ajánlom egyházkerületünk vezérlő férfiainak szíves figyelmébe. — S egyúttal kérem azokat, a kiket érdekel, méltóztassanak nézeteiket lapunk hasábjain kifejteni. Simkó Endre. A botbüntetés mint fegyelmi eszköz a népiskolában. Általános tapasztalat szerint a közművelődés fejlődése és terjedésével, a humanizmus, a finomabb Ízlés, a csiszoltabb szokások és ember- ségesebb bánásmód karöltve szokott járni. A műveletlen, félvad népeknél előforduló iszonyú kegyetlenségek és barbarizmusok, ellentétben a műveltebb országok, illetve nemzetek szelidebb bánásmódjával ezt eléggé igazolják. Kétségtelen, hogy hazánkban a letűnt évezredben a művelődés minden téren nagy haladást tett, melynek fejlődésével lassan-lassan kezdtek is elmaradozni holmi ósdi szokások, köztük közelebbről a dereskorszak, mely iszonyú halálküzdelmek és kínos vergődések között bár, de utóvégre is, akarva nem akarva gyászosan volt kénytelen kimúlni s helyet engedni az emberségesebb felfogásnak. A beáramló műveltség terjedésével a letűnt ezredévben tanügyünk fejlődésében is nagy haladás mutatkozik. Mert ha csak kissé tekintünk is vissza és ha nem is éppen abba a nagyon rég múltba, csak egy évszázad előtti időre is, láthatjuk, hogy akkor tanítóképzésünk s ennek kifolyásaként népoktatásunk ügye is bizony gyermekkorát élte. De láthatjuk azt is, hogy az, az idők során miként fejlődött és izmosodott s manapság, különösen az utóbbi időben az általános tankötelezettség kimondásával, mint erőteljes, sokat igérő — noha még minden félszegségtől nem ment — ifjú áll előttünk, kinek úgy a köz- mint a kulturális mívelődés szemmel látható terjedésében már is nagyon sokat köszönhetünk. Manapság tehát a régiekből a tanügy előnyére itt is már nagyon sok megváltozott. De nem minden. Népnevelésünk terén még most is találkozunk ósdisá- gokkal, melyek a rég múltra emlékeztetnek s ezek egyike a botbüntetés, mint fegyelmi eszköz a népiskolában. Igaz ugyan, hogy ez is a fejlődés stádiuma felé közeleg, amennyiben az alkalmazandó édes gyökerek és pipaszárak tán kissé vékonyodnak, de azért a botbüntetés a népiskolában, sőt helylyel-közzel még középiskoláinkban is, noha titkoltan bár, de még mindig polgárjogot élvez, daczára annak, hogy a napilapok valamely nevezetesebb „tételnél“ ugyancsak neki rugaszkodnak a tanügyi bácsiknak. És hogy az ósdiságok között épen a botbüntetés tartotta fenn magát legtovább, annak bizonyára valami fontos, mellette szóló okának kell lenni.
