Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Simkó Endre: Gazdasági oktatást a theológiáknak
11 kinek-kinek sajátlagos helyzete elébe tár. így például a theologiákon a sok elméleti szép fenséges tudomáuy mellett heti 2 órát bátran arra is lehetne szánni, hogy a jelölteket a megélni tudás mindenkit igen közelről felette fontosán érdeklő művészeteire is oktassák. A lelkészeknél a megélhetés egyik feltétele sok, igen sok esetben a gazdálkodni tudás. A legtöbb lelkésznek saját kárán, drága pénzen, keserű tapasztalatokon kell megtanűlnia a gazdálkodást. Haszna pedig csak annak lehet földjeiből, a ki okszerű tudással maga kezeli gazdálkodását; a szakmány- és bérlet rendszer mellett nem a tulajdonos zsebébe vándorol a haszon. Csak a legközelebb is egy lelkészszel utaztam, kit felső hatósága egy falusi perochiába nevezett ki; jövedelmének javarészét a földből volt nyerendő. — A szó-szoros értelmében kétségbe volt esve. Mit fog tenni? Mihez fogjon ? Soha életében nem foglalkozott a gazdálkodásnak még csak gondolatával sem. Lelkészeink legnagyobb részének keresztül kell etmie a kezdet nehézségein. Egy kis részének beválik a gazdálkodás, más része alig--alig tud valamicskét előteremteni a földből, ismét mások beleutinán a sok vesződ- ségbe, a gazdálkodás legkönnyebb, de legkevesebbet jövedelmező módjához nyűinak, bérbe adják javaikat. Egészen másként alakulnának a dolgok, ha a theológiák hallgatói heti 2 órában elméleti és gyakorlati gazdálkodást is tanulnának. A sok szellemi elfoglaltság mellett egy kis testedző gyakorlati gazdálkodás, mintegy a torna pótlásáűl, kiegészítené a helyes irányű nevelést is. A gazdaságtan tanításánál igen szépen lehetne egyesíteni a papnevelő intézeteket a tanítóképzőkkel. — Közös erővel könnyebb is volna egy kis 5—10 holdas gazdaságot szerezni. A két intézet ifjűsága ugyanazon órában tanűlhatná, hallgathatná a gazdaságtant. Fölvetettem az eszmét; nem űj már. Hazánk gazdasági intézeteinek tanárai is sürgetik, hogy a gazdaságtan tanítását a theológiákban is keresztül kelt vinni, mert e tárgy tanításának kettős nagy jelentőségű haszna volna. Az egyik az, hoyy ez által a lelkészek saját jólétüket mozdíthatnák elő, a másik az, hogy okszerű gazdálkodásukkal vezetői s oktatói lehetnének a lelki gondozásuk alá tartozó népnek is. — Példáűl Agnelli plébános Nyitramegyében Kuti mellett Csárin, 12 katasztrális holdon évenkint 6000—10000 frtnyi nyers jövedelmet mutat ki hitelt érdemlő könyvelés alapján. — Agnellinek »Magyar kincsem« fajű burgonyája, — melyet természetesen ö maga állított elő űj fajként, — a leghíresebb s legkeresettebb s legdrágább. Gyógynövényeinek állandó piaczot teremtett stb. stb. Példaadásával magával ragadta egész környékét, úgy hogy a föld jövedelme megkétszereződött a legjámborabb tót atyafi kezében is. . . . A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület, soproni főiskolájában, könnyen s kevés költséggel keresztül vihetne azt, hogy a theologiát és a tanítóképzőt a gazdaságtan tanítása czéljából egyesítené; a kettő szá
