Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 1. szám - Tárcza

27

János jelen. 2, 10. Légy hű mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.

Jakab 1, 12. Boldog ember az. a ki kísérletet szenved; mert minek utána megpróbáltatik, elveszi az életnek koronáját, melyet Ígért az Űr az őket szeretőknek.

Gy. É. K. 366, 5.

Oh Uram ! csüggednem ne hagyj Lelki vigyázásomban,

Erős és bátor szivet adj Nehéz baj vívásomban.

Biztass segedelmeddel S azon ígéreteddel,

Hogy egykor szép czélra jutunk,

Ha pályánkon gyorsan futunk

Búcsú.

Isten veled, Magyarország Első ezer éve.

Sírod felett szelíd napként Ragyogjon a béke.

Legyen áldott szent emléked, Mig e földön élünk;

Tanulunk a gyászos múltból. S jobb jövőt remélünk.

Hozzon Isten te helyetted Boldogabb időket,

Mik alatt ez ősi nemzet Erősbülhet, nőhet.

Ne csorbítsa szabadságát Semmiféle ármány ;

Fiai se hagyják soha Tehetetlen, árván.

Éljen e hon és királya

Egymást hőn szeretve.

Tartva törvényt s igazságot Soha meg nem vetve.

Hatalma és dicsősége

Ne legyen a másé,

De jó hire s becsülete Az egész világé.

Tóth István