Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 1. szám - Gyakorlat
26 sikerült a gonosznak, a mire törekedett: megcsalta az embert, rossz hitre térítette, kétkedésre bírta őt, a miből azután következtek a többi vétkek. Ez tehát a törekvése a gonosznak; hogy megcsalja az embert, eltérítse az igaz hittől (mint a hogy eltérítette Évát, ki inkább hitt az ördögnek, mint Istennek), hogy kétkedésre bírja Isten szavával szemben (mint a hogyan Évát kétkedésre bírta) s hogy mindenféle bűnbe sodorja őt. íme az első emberpár mindjárt elrejtőzik Isten elöl s hazugsággal akarja magát menteni! Ez a példa számtalanszor ismétlődik az emberek között. A gonosz csábításainak inkább hisz az ember, mint Isten szavának. Az Isten akarata, hogy tisztességes munkával szerezze az ember kenyerét; a gonosz azt mondja: ne légy válogatós az eszközökben, szerezz minél többet, ha mindjárt csalás, zsarolás, uzsora által is! S az ember különféle módon akarja megnyugtatni lelkiismeretét. Például azt mondja: majd jót is teszek a szegényekkel s Isten megbocsátja bűneimet, hiszen kegyelmes Isten, íme ebben áll a rossz hit. A kételkedés is hányszor tapasztalható! A szegény, a szenvedő kételkedni kezd Isten jóságában és sokszor a kétségbeesésig jut; mert a gonosz kiirtotta szivéből az Istenben való bizalmat. S a rossz hittel és kételkedéssel, mint a magyarázat mondja, más gyalázatos vétkek is járnak együtt; pl. az Istenkáromlás, lopás, rablás, gyilkosság, öngyilkosság! Ha az ember elhagyja Istenét s a gonoszra hallgat, akkor fokról fokra sülyed s egyik tüzböl a másikba sodródik, úgy hogy végre menthetetlenül elvész. Ily nagy veszedelemmel jár a rosszra való kisértés, a melynek többé- kevésbbé mindnyájan ki vagyunk téve. Ezért Istenhez fordulunk segítségért s mindenekelőtt arra kérjük, hogy megőrizzen és megtartson bennünket.« Hogy megőrizzen, mint a jó pásztor, ki mindig szemmel tartja juhait, hogy bajuk ne essék; hogy megtartson bennünket, mint a jó vezető, ki a veszélyes utakon erős karjaival támogatja a gyöngét. Mi mindazáltal gyakran megtántorodunk s kisértetbe esünk, mert gyarló emberek vagyunk. Azért még arra kérjük az Istent, hogy ha meg is kisértetnénk, megái 1 hassu nk s végre győzedelmeske d hes s ü n k minden kisértésen. Sokszor elnézi az Isten, hogy a gonosz megkísértse az embert; de csak azért, hogy az ember belássa, mily gonosz és hatalmas ellensége van s el ne bizakodjék. Azért, a inig e földön élünk, mindig küzdelemmel lesz összekötve életünk; de ne féljünk, hanem maradjunk hívek Istenhez s akkor, ha meg-megtántorodunk is, el nem bukunk, sőt végtére diadalmaskodunk, a mikor Isten a küzdelmek honából kivezet bennünket a békesség és üdv országába. Addig a inig oda el nem jutunk: vigyázzunk és imádkozzunk; mint Jézus mondja: Máté 26, 11. »Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek; mer jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen!« I. Korinth. 10, 13. Az Isten igaz, ki nem hágy titeket feljebb kisértetni annál, a mint elszenvedhetitek, sőt a kisértettel egyetemben a szabadúlásra útat nyit, hogy azt elszenvedhessétek.
