Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 1. szám - Gyakorlat
25 Potifár gonosz neje törnlöczbe vettette; de azért József mindig hü maradt Istenhez. Jóbot szintén szenvedések által tette próbára az Űr s Jób állhatatos maradt. Ábrahámtól azt kívánta az Úr, hogy egyetlen íiát áldozza fel s Ábrahám még erre is kész volt Istenért s nem vetette el hitét. Ma is alkalmazza az Isten az emberekre a különféle megpróbáltatásokat. Majd a szerencse és boldogság napját deríti ránk, majd szenvedéssel, nyomorral s betegséggel látogat, meg bennünket, de mindenkor javunkat akarja; azt akar|a, hogy tökéletesebbekké legyünk: a jó napokban is őrizzük meg alázatosságunkat s istenfélelmünket, a rossz napokban pedig erősödjék hitünk és türelmünk. íme tehát világos ebből, hogy az Isten nem kísért a rosszra senkit, hanem csak próbára te^z bennünket, gyakorolja erőnket, hogy annál edzettebbek legyünk. »Mint a csillag csak az éjszakában lesz láthatóvá, mint a vas a tűzben válik aezéllá, mint a testierőt a munka fejleszti, edzi, mint a katonát a küzdelem, a hajóst a tenger teszi próbára : úgy a megpróbáltatásban válik meg, hogy jók vagyunk-e valóban; a kísértésben válnak jó tulajdonaink erényekké«. (Kópén Pál.) Ezért a hatodik kérés nem is jelentheti azt, hogy az Isten soha próbára ne tegyen bennünket, hanem csak azt, hogy túlságosan nehéz próbára ne tegyen ben nünket soha se, mert különben elbukunk. Sirákh 2, 5., mint az arany a tűzben, úgy próbáltatnak meg az igazak a nyomorúság tüzében. De van más fajta kísértés is, t. i. a rosszra való kísértés. Ez nem Istentől származik, hanem az ördögtől. (L. 3 kérést.) Az ördög kezdettől fogva arra törekszik, hogy az embert megrontsa s még az áldást is átokká vá'toztatja ránézve. Csakhogy nem maga lép az ember elé, hanem fölhasználja a gonosz világot, t. i. azon embereket, a kiket már hatalmába hajtott s ezek által akar másokat is hatalmába keríteni, de felhasználja az emberben rejlő gonosz indulatokat és vágyakat is, vagyis saját testünket. Ebből látjuk, hogy az ördögnek hathatós segítsége van nemcsak a világban, hanem önmagunkban is. Ezért folytonos kísértésnek vagyunk kitéve. Az ördög, a világ és saját testünk folytonosan arra törekesznek, hogy bennünket megcsaljanak. Azt, a mi az emberre jó és üdvös, úgy tüntetik fel, mintha káros volna; a mi pedig az emberre káros, úgy állítják oda, mintha üdvös volna. Látjuk ezt az első emberpár esetében is. Isten egy fát illetőleg ezt mondotta az embernek: »Annak a gyümölcséből ne egyél, mert a mely napon abból eendel, halálnak halálával halsz«. Ez a tilalom az embernek csak üdvös lehetett volna, mert hiszen a jó Istentől származott. De az ördög azt inondá Évának: »Nem haltok meg halálnak halálával; de tudja az Isten, hogy a mely napon esztek arról a fáról, megnyílnak a ti szemeitek és olyanok lesztek mint az Isten, jórtak és gonosznak tudói«. íme a hazugság és csalás! Éva azonban hisz neki s ez a magyarázatban említett rossz hit! Hozzájárni, testi kívánsága: tetszik neki a gyümölcs. Éva kísérteibe esik s el is esik, sőt magával rántja Ádámot is. I. Mózes 3. r. Tehát
