Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 1. szám - Mohar József: Népnevelésünk és az iskola
2 Nem folytatom annak a vitának nevezhető párbeszédnek a felújítását, a mit még í, nyáron utaztomban egy egyszerű, de tisztes külsejű őszülni kezdő tanítótól és nálánál fiatalabb, gondozott külsejű kollegájától hallottam. Ki nem érezné, hogy kettőjüknek az iskoláról nyilvánított felfogása olyan élő két ellentétes felfogás, a melyek közül közvéleménynyé (sajnos) a fiatalabb tanítónak czinizmussal határos véleménye kezd emelkedni? A szülőket, a kiknek érdekeit hivatva van az iskola szolgálni, az iskoláról szerzett tapasztalatok kényszerítették erre a felfogásra ; a tanítással foglalkozóknak nagy zöme pedig nemcsak mit sem tesz a szülők ezen felfogásának megváltoztatására, hanem egyenesen hinni látszik, hogy az ö érdekeiért van az iskola. Mérvadó paedagógusok vallják ugyan, sőt talán a világ összes paedagogiai tanszékeiről hirdetik, hogy az iskola feladata a nevelés és csupán eszköze az oktatás (csak kivételképen lehet czéllá az oktatás útján elérni kívánt tudás is) : a gyakorlatban az iskoláknak egy része mégis egyáltalában nem, egy másik része pedig csak szégyenkezve vallja czéljának a nevelést és csak egy kis részt képeznek azok, a melyek nemcsak vallják feladatuknak a nevelést, hanem szolgálják is azt. Főiskoláink a hallgatók nevelésének irányításába nem folynak be, hiszen az oktatást is nem annyira növendékeik, mint a tudomány kedvéért végzik. Miután az iskola fent érintett feladatát az összes iskolákra terjesztem ki, az a felfogásom: míg a főiskola a kötelékébe tartozó növen- dékség gyakorlati nevelésébe a mostaninál sokkalta nagyobb befolyást nem gyakorol, addig nem tesz teljesen eleget feladatának, addig mindennek, csak iskolának nem nevezhető. Az ember egész életén keresztül embertársai és a körülmények nevelő hatásának van kitéve, a tervszerű nevelésre mégis abban a korban van leginkább ráútalva, a mit megfelelő körülmények között a népiskola felső osztályaiban és a középiskolában tölt el. Ebben a korban szerzi meg a lélek leginkább azokat a benyomásokat, a melyeknek alapján erkölcsössé és jellemessé, vagy könnyelművé és ingadozóvá válik. Ezen okoknál fogva a középiskolának (a polgári iskolát is ide számítva) első sorban nevelő intézetnek, még pedig nemzeti irányú nevelő-intézetnek kell lennie. A középiskola nagy előszeretettel hangoztatja, hogy ö az igazi nemzeti iskola, mert ő képzi a nemzet vezérlő elemeit, azt azonban mennél ritkábban halljuk tőle, hogy ö nevelő intézmény is volna. Nem is az. . Ezt annyira tudja mindenki, hogy csak azon cselben érezném szükségét állításom igazolásának, ha az kétségbe vonatnék. Sokan azt is állítják,
