Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 1. szám - Gyakorlat
17 De irt ő ezen kívül sok, nagyon sok verset; ez a könyv, melyet kezemben láttok s melyet, ha felnőtt ember lesz belőletek, meg is szerezzetek magatoknak, mind az ő költeményeit foglalja magában s e költemények között épen azok a legszebbek, melyeket édes atyjáról, édes anyjáról s szeretett testvéréről irt, mert ezeket a legmelegebb szeretet sugalta. S hogy minél jobban megértsétek ezen elibétek irt költeményének tartalmát, elmondom azt is nektek, hogy Petőfi egy egyszerű alföldi mészárosnak fia volt, Kiskőrösön született. Mint szegény gyermeknek sokat kellett küzdenie, míg tanúlmányait a felsőbb iskolában befejezhető. Da utóbb is, mint ifjú költő, ki egyedül a versírással kereste kenyerét, ki abból élt, mit neki költeményeiért azok fizettek, kik: azokat kinyomatták s elárusították: sokszor küzdött szegénységgel s Ínséggel. Sokat is utazott; édes hazánknak majd minden vidékét ismerő s irt azokról szebbnél-szebb verseket. Elgondolható tehát, hogy milyen jól esett ennek a sokat hányt- vetett ifjúnak, midőn közben-közben édes szülőinek házánál kipihenhető magát, feledhető kiállott szenvedéseit. S vájjon mit gondoltok kedves gyermekek, midőn Petőfi hosszas távoliét után ezen kis vers tartalma szerint ismét benyítá a kedves szülői háznak ajtaját, tán azon kezdette szavait, a mely szavakkal e költeményét megkezdi? (A gyermek valószínűleg azt válaszolja: nem, hanem köszönté anyját.) Igen, gyermekeim, köszönté s ha ti — kik még nem voltatok sokáig távol szüléitektől — nem is tudjátok, de én gondolom, hogy mi következhetett ez után : karjaiba omlott a jó fiú agg édes anyjának, az meg őt öleié szivére, megcsókolák egymást s jó hosszú ideig nem tudtak szóhoz jutni a viszontlátás örömétől; pedig mint egyik költeményében mondja Petőfi; Egész úton hazafelé, Azon gondolkodám, Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám. Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. Jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Míg állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék .............. R öpült felém anyám..............
