Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 1. szám - Tárcza

18

S én csüggtem ajkán . . . szótlanul . . .

Mint a gyümölcs a fán.

S midőn végre szóhoz jutottak, mit gondoltok miről kérdezősködhetett a jó anya, mivel már rég nem látta fiát? Arról, hogy miképen folyik sorsa,

Majd meg, mivel fia hosszúútról jött, mijutazédes anyának eszébe? Hogy fia meg is éhezhetett.

S mit készített számára ? Enni valót.

De mi tűnt fel Petőfinek, hogy mi hiányzik még az asztalról? kenyér.

S édes anyjának aggódó arczárói olvasván le, hogy a kenyeret azért nem akarja tán az asztalra tenni, mert nagyon fekete, hogy szól hozzá ezen kis vers szerint ? Miért aggódol sat.

(Végig olvastatom a verset, majd ismét elmondom magam s ügyelve a jó hangsúlyra, annyi gyermekekkel olvastatom el, hogy végre a gyermeksereg a verset helyes hangsulylyal tudja elszaval ni.)"

No édes gyermekeim Írjátok le majd ezt a kis verset s valahányszor elmondjátok, jusson eszetekbe, hogy Isten, a ti mennyei atyátok előtt akkor lesztek igazán kedvesek, ha szülőiteket szeretitek, megbecsülitek s egykoron, midőn majd elöregedve s gyengülve segitségtekre, ápolástokra szorulnak: örömmel teljesítitek irántuk tartozó gyermeki kötelességeiteket.

Potyondon.

Szutter Dániel

ev. tanító.

Újévi üdvözlet.

90. zsolt. 2. v. „Urain, te nekünk hajlékunk voltál minden időben.“

Ó Istent az új esztendőben,

Kinél az erő s hatalom ;

Népének, hogy romlás ne érje,

Eddig is Ő „volt hű vezére,

Tovább is O lesz oltalom;

ó Istent az új esztendőben.

Kinél az erő s hatalom !

Új áldást az új esztendőben,

Isten bennünk el nem feled ;

Övéinek megadja bőven,

Jelenben és a jövendőben A mindennapi kenyeret;