Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 4. szám - Képek a nevelés történelméből
122 fovet, stultum facit. Kit a szerencse szeret, eszét veszti. Vagy Ovidius- ból: Vulgus amicitas utilitate probat. A nép barátságának haszon a próbája, stb. Másnap reggel a gyermekek ismét Aesopust fejtegetik. Ehhez járul néhány főnév declinatiója s ige coniugatiója. Ezzel kapcsolatban fejtse ki a tanító a declinatió és coniugatió szabályait. Ha már a gyermekek a constructió szabályait ismerik, írjanak mondatokat. Ez a foglalkozás igen kasznos, még is olyan kevesen gyakorolják. A tanitó azonban ügyeljen arra is, hogy a tanulókat túl ne terhelje. Terentius után Plautus néhái y válogatott darabja következhetik. A délelőtti órákban a tanitó mást ne tanítson mint grammaticát; és pedig először etymologiát (szótan), aztán syntaxist (mondattan) s végül prosodiát. Ha elvégezték: kezdjék itjra, hogy a gyermekek a grammaticát jól megtanulják. Elég olyan tanitó van, ki az ilyen munkát resteli, az ilyen tanítót el kell bocsájtani s helyette mást kell fogadni, ki a gyermekeket szigorúan fogja a grammaticára. Nem igen tehet a tanitó hamarabb nagyobb kárt, mintha a gyermekeket a grammaticára alaposan meg nem tanítja. Ez igy tartson egész héten s a gyermekeknek ne adjunk minden nap más könyvet. A hét egy napján: szombaton vagy szerdán tanulják a keresztyén hittudományt. Most ebben a, tekintetben két szélsőséget találunk az iskolákban. Az egyik iskolában semmit se tanítanak a szent írásból, a másikban pedig egyébre se tanítják a gyermeket, csak a szent írásra. Egyik sem engedhető meg. Nagyon is szükséges, hogy a gyermeket a keresztyéni és istenfélő élet kezdeteire megtanítsuk, de az is, hogy a gyermekeknek más könyveket is adjunk, a melyből beszélni tanúljanak meg. — A tanító a hittanból hallgassa ki egymás után az egész osztályt. Mondják el a tanulók a „Mi Atyánk“-ot, „Hiszek egy“-et és a fiz parancsolatot. -— Ha az osztályban igen sok gyermek van, a tanító ossza két részre, az egyik héten az egyik, a másikon a másik részt hallgassa ki. Mikor már a gyermekek ezeket tudják, magyarázza a tanító egy darab ideig a „Mi Atyánk“ot, majd az apostoli hitformát s végül a tiz parancsolatot. Különösen azt igyekezzék a gyermekek elméjébe bevésni, amire a józan s becsületes életnél szükségük van. A fősúlyt az isteni félelem, a hit, és a jó cselekedetekre fektesse. A gyűlöletről ne szóljon. Ne szoktassa rá a gyermekeket arra — mit sok ügyetlen tanító tesz — hogy tanítványai a barátokat, vagy akárkit kicsúfoljanak. Tanítson meg nekik könyv nélkül néhány könnyebb zsoltárt, különösen olyanokat, amelyek magukban foglalják a keresztyén élet summáját: az isteni félelem, hit és jó cselekedeteket. Ilyenek lehetnek : CXII.*) Az Urat ti ő szolgái; a XXXIV. Minden koron áldom; a CXXV. Akik biznak az Úr Istenben; a CXXVII. Hogyha ember házat *) Szenczi Molnár Albert fordításában.
