Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 8-9. szám - Bancsó Antal: Az evang. ismétlő iskola és az ifjusági egyesületek
246 De mégis mi, a kiknek az élet magasabb, ideális érdekei s rendeltetése iránt érzékünk van, lehetetlen, hogy elborulás nélkül nézzük azt, hogy korunk a folytonos, lázas hétköznapi munka közepette egészen hétköznapivá válik ; — az anyagias létért való küzdelemben nem ér rá felölteni, — avagy már már el is veszti azt az ünnepi, mennyegzői ruhát, melyben az Isten országának lakodalmi ünnepélyén lelke vágyainak kielégítése végett méltóképpen megjelenhetnék. Ezt az ünnepi ruhát akarjuk mi az ember birtokában biztosítani a vallás által! Mert hiába rugdolóznunk az ösztön ellen, — az ember a maga természetét semmiféle szép theoria kedvéért nem tagadhatja meg. Az ember nemcsak testből, hanem lélekből is áll. S a mint a testnek, úgy a léleknek is megvannak a maga jogos vágyai és szükségei. Ezek kielégítésén akarunk mi közremunkálni a vallás által! Nem akarjuk mi az embert a gyakorlati munka teréről elvonni, hanem meg akarjuk adni a vallásos világnézet idealismusa által a gyakorlati munkának igazi értékét! Lehetetlen ugyanis észre nem vennünk, hogy ama materialistikus világnézet befolyása alatt, mely egyedüli létként az anyagi létet hirdeti s így a munkát is ennek az egyedüli anyagi létnek szolgálatába hajtja, — a munka elvesztette igazi értékét; illetőleg korunk elveszti azt a helyes mértéket, mely a munka igazi, teljes értékének meghatározására szükséges, A munka, tisztán az anyagi lét szolgálatába hajtva s az anyagi lét fenntartásának és az anyagi jólét megszerzésének eszközeként Ítéltetvén meg, annak értékének meghatározásában a belőle eredő anyagi haszon fogadtatott egyedüli mértékül. E hiányos és helytelen mérték alkalmazásából folyó helytelen becslés szülte főleg a munkás-kérdést a vele összeköttetésben álló különféle socialistikus mozgalmakkal együtt, melyek korunknak akút betegségévé s a modern állami és társadalmi rendnek rémévé fejlődnek ki. A munkának e hiányos és helytelen becslésével szemben mi a vallásos világnézet idealismusa által vissza akarjuk adni a munkának igazi, teljes értékét, midőn azt hirdetjük, hogy a munka első sorban és főképpen a szellemi és erkölcsi tökéletesedésnek, — az Isten országa megvalósításának egyedüli eszköze s ennélfogva minden embernek az ember ideális rendeltetéséből folyó kötelessége. A munkának e szellemi és erkölcsi értéke mellett ama másik érték, melyet korunk egyedülivé tesz, t. i. az anyagi lét fenntartása s az anyagi jólét megszerzése, — a nélkül, hogy czéllá tétetnék, amaz erkölcsi jellegű, kötelességszerü munkának természetes eredménye! Jézus azt mondja: „Keressétek mindenekelőtt Isten országát és annak igazságát s a többiek megadatnak nektek.“ Kétségtelen e szerint, hogy a vallásnak s legkivált éppen a keresztyén vallásnak első rendű fontossága jut a mai társadalmi kérdések megoldásában. A róm. kath. egyház irigylésre méltó okossággal felismerte a vallásnak e jelentőségét s mostanában több pápai encyclicák-