Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 8-9. szám - Bancsó Antal: Az evang. ismétlő iskola és az ifjusági egyesületek
24? ban hozzá szólt az úgynevezett sociális kérdés megoldásához. Igaz, hogy nem sok szerencsével. Sőt fellépése igen könnyen arra szolgálhatna, hogy a vallásnak e jelentősége felől zavarba ejtsen, a mennyiben tény az, hogy p. o. az anarchia legféktelenebbül dühöng éppen a leg- katholikusabb országokban Franczia, Spanyol és Olaszországban, itt nevezetesen Szicziliában. De ez a balsiker ne téveszszen meg bennünket, hogy ezért a követ talán a kér. vallásra dobjuk. Ne feledjük, — egyebekről hallgatva, = hogy éppen a szóban forgó kérdésben, a munka megítélésében lényeges külömbség van a róm. kath. egyház és a mi egyházunk tiszta evangeliomi felfogása közt. A róm. kath. egyház, mely az erkölcsiség ideálját a világot megtagadó askesisben találja, a világi munkát szükséges rossznak tekinti. Ellenben mi a munkát az embernek magas, eszményi rendeltetéséből folyó erkölcsi kötelességként ítéljük meg. Ugyanazért bízva ez ítéletünk helyességében, a r. kath. egyház balsikere inkább arra ösztönözzön, hogy minél teljesebb fénynyel ragyogtassuk á tiszta evangéliom világító fáklyáját! Az eddigiek alapján könnyen belátható, hogy a vallás mélyen benyúlik az erkölcsi és az egész társadalmi életbe. A vallásnak e jelentőségét formu- lázott alakban úgy fejezzük ki, hogy a vallás képezi az egészséges erkölcsivilágnézetnek s a tiszta erkölcsi életnek egyedül biztos alapját és forrását. A mi a tiszta erkölcsiség társadalmi jelentőségét illeti, erre nézve örömmel fejezhetjük ki, hogy korunknak az erkölcsiséget is fenyegető anyagias világnézete az erkölcsiség erejében vetett hitet nem tudta megingatni. Korunknak jobbjai és éppen azok, a kiknek kezében van társadalmi életünk intézésének hatalma, a történet tanulságaként megtartották a költő ama mondását, hogy: »Minden országnak támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, — Róma ledül s rabigába görbéd.“ E tanúlság alapján meg is van a dicséretes törekvés arra, hogy a tiszta erkölcs a nemzetek életének alapjaként biztosíttassák. Sokkal kevesebben vannak már azok, a kik a történetből azt a másik tanulságot is merítették, hogy az erkölcsiség egészéges éltető gyökerei mélyebben bele nyúlnak az ember szellemi életébe, — hogy a tiszta erkölcsiség egyedüli biztos alapját a vallásosság képezi. S ugyanazért az erkölcsiség nemes virágát hiába ápoljuk, ha hervadni s pusztúlni engedjük annak gyökerét: a tiszta vallásosságot! Nekünk tehát, a kik a történetből ezt a tanulságot is merítettük, — a kik tudjuk és érezzük, hogy első és fő parancsolat az Isten szeretete, melynek a felebaráti, testvéri szeretet természetes folyománya, — nekünk kétszeres kötelessségünk, a tiszta erkölcsiség érdekében is, a tiszta kér. vallásosság ápolása és terjesztése. Oltsuk be a gondjainkra bízott romlatlan ifjúság szivébe az Istennek, a Jézus Kr. által a mi mennyei atyánknak szeretetét, a tiszta vallásosságot. Hirdessük az erkölcsi törvényt Jézus evangélioma értei-
