Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 8-9. szám - Bancsó Antal: Az evang. ismétlő iskola és az ifjusági egyesületek
243 akadályokba ütközik (L. 1898. évi kér. közgyűlési jkönyv 102-ik p.) Ellenben, mi legalább, azt reményiettük és reményijük, hogy ily egyesületek alapjának megvetése s kereteinek megalkotása az ismétlő iskolások, — tehát még az iskola kötelékében álló ifjúság körében köny- nyebben és biztosabban történhetik. E reménységünknek határozott alakban való kifejezésére azon érdemes munka felett folytatott eszmecsere vezetett bennünket, melyet múlt évi közgyűlésünkön egyik tagtársunk az ismétlő iskolákról felolvasott.*) S így jutottunk a mai munkának themájára. E reménységünknek ily határozott alakban való kifejezése azonban nemhogy felmentene, sőt annál erősebben kötelez bennünket arra, hogy tiszta és határozott véleményt mondjunk a dolog mikéntjére, vagyis arra nézve, miként gondoljuk mi az ifj. egyesületek megalkotását az ismétlő iskolával összeköttetésben eszközölhetőnek és eszközlendönek ? És itt nem hallgathatom el sajnálkozásomat a felett, hogy a mai munka e kérdéssel nem foglalkozik. Részemről annyival inkább óhajtottam volna és szerettem volna, ha Szerző, mint a gyakorlat embere e kérdésben véleményét formulázza, mert én, ki a gyakorlati élet mezejétől távolabb állok, nem igen tudok s így nem is igen merek e kérdésben nyilatkozni. Egyet azonban a theoria magaslatáról is ki lehet, s igy én is ki merek mondani és ez az, hogy kényszerítő eszközök alkalmazása, — még ha ilyenek talán rendelkezésünkre állanának is, — feltétlenül ki van zárva. Mi szabad egyesületeket akarunk s ilyeneket kényszerítő eszközökkel sem megalkotni, sem együtt tartani nem lehet! Az az, — hogy paradoxont mondjak, — egy kényszerítő eszközünk mégis van ! S a mennyire én látok, csakis ennek segítségével dolgozhatunk. Sez — a morális kényszer! De jöjjünk tisztába azzal, hogy mi az a morális kényszer? Nem egyéb az, mint a kötelességtudat. A ki morális kényszerből cselekszik, az a kötelességtudat indítására cselekszik. Vagy kifejezhetném magamat úgy is, hogy a morális kényszer valamely belső, szellemi indok, melynek indítására szabadon határozzuk el magunkat valaminek cselekvésére. És mi legyen itt, — a szóban forgó kérdésben ez a belső szellem- indok? Szerintem nem egyéb az, mint a tudás vágya, — a fejlődésnek és művelődésnek ösztöne, mely csiraképpen benne rejlik az ember természetében. Ezt a természetes tudási vágyat, a fejlődésnek és művelődésnek ezt a természetes ösztönét kell tehát az ifjúságban felébresztenünk és kifejlesztenünk annyira, hogy az öntudatossá, kötelességtudattá s így az akaratot megindító erővé legyen. És hol fejleszthetjük ezt máshol, ha nem az iskolában! S ime itt van a magyarázata annak, hogy mi az ifjúsági egyesületeket az iskolával, — nevezetesen az ismétlő iskolával hozzuk összeköttetésbe, mélynek ifjúsága a szellemi érettségnek már magasabb fokán áll. — Ha majd az iskola annyira megoldja nemes feladatát, hogy a ®) Lásd : Molnár Sándornak az ismétlő iskoláról szóló czikkét folyóiratunk múlt évi folyamában. Szerk.
