Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 8-9. szám - Szutter Dániel: Az evangelikus ismétlő-iskola és az ifjusági egyesületek
— 235 intézé egyedül a nemzetek sorsát, ma ott állunk, hogy a ki műveltebb, az hatalmasabb s — elvész a nép, mely műveltség nélkül való. — Igen, szellemi műveltségünk, a hasznos ismeretekben, tudományokban való folytonos előrehaladásunk fog csak bennünket képesítni arra, hogy az e téren nagyon is előre haladt külföldi népek szomszédságában újabb ezer esztendőt tölthessünk a hármas halom földén: szeretett magyar hazánkban. Szellemi műveltségünket pedig legfőképen az iskolának köszönhetjük. A tudományoknak e felszentelt csarnoka az, mely kifejti szunnyadozó szép tehetségeinket, gyarapítja ismereteinket, megedz, képesít, hogy az élet harczát mint győztes bajnokok vívhassuk meg. Jó magyar nép, boldogságodat, itteni megmaradásod biztosítékát, jellemedet, mindenedet az iskolának köszönheted, fordíts tehát fő figyelmet az iskolára, becsüld meg azokat, kik e hajlékban gyermekeidnek leikébe elhintik a nemes erények magvait, kik alapvetői jóllétednek, kik sokszor magukról s családjukról megfeledkezve, érted, magzatidórt áldozzák éltöket s nemes hivatásérzettől sarkalva hirdetik a tudományt, hirdetik a szeretet örök tanát, csakhogy boldoguljon e hon, boldog légy benne sok időn keresztül, te sokat szenvedett, sokszor meggyötört jó magyar nép! Így és eképen fogva fel hazánk másodszor való meghódításának magasztos müvét, az iskolánák fontos szerepét, vessünk már most számot magunkkal, mi tanítók! Elégséges-e ténykedésünk arra, hogy az a szép czim : — hódítók — méltán légyen reánk alkalmazható? A felelettel ne hirtelenkedjünk, hiszen 25—26000 magyar népiskolai tanítóról s azoknak 'hűként való munkálkodásáról kell véleményünket nyilvánítani. De ha komolyan mérlegeljük is a nemzet e napszámosainak működését, annyit önérzettel elmondhatunk, hogy már is hódítottunk, meghódítánk néhány szivet, hogy legyen az a nemes erények oltára, hogy magasan lobogjon abban a hazaszeretet lángja, hogy tudjon hevülni egyházáért, tudjon megdobbanj ha nyomorult esd előtte könyörületért. Igen, hódítottunk, csakhogy a hódítás még nincs befejezve, sok még a teendő általánosságban, sokkal több, mint gondolnék, igen sok közelebbről a mi ev. egyházunkban is. Pedig-pedig épen a prot. egyház volt kezdettől fogva az, mely a világosság terjesztését választá egyik főfeladatáúl s erőmegfeszítéssel bár egyik iskolát a másik után állítá fel. így bár nincs okunk pirulni, ha híveink szellemi előmentségét összehasonlítjuk egyebekével, mégis sok a teendő, mely reánk tanítókra várakozik, ha el akarjuk vezetni a népet ama magaslatra, — melyen állva,
