Evangélikus Népiskola, 1895

1895 / 8-9. szám - Szutter Dániel: Az evangelikus ismétlő-iskola és az ifjusági egyesületek

— tisztán lásson mindent s tudása ne legyen félszeg ismeret. — Nincs ugyanis veszedelmesebb ember annál, mint a kinek tudása nem a valódi, mély belátásra épült, mert az ilyenből lesz amaz álbölcs istentagadó, ki százakat ránt magával a posványba, melynek hináraiból maga sem tud kimenekülni.

S ép ez okból, — mivel a tanítóság főkötelességét, kell hogy a valódi műveltség terjesztése s biztos alapon nyugvó ismeretek nyújtása képezze, — sok még a teendő a népnevelés terén.

Mit tegyünk ? Minő eszközökhöz nyúljunk, hogy ev. népoktatásunk eredménye a fokozott igényeknek teljesen megfelelő legyen ?

Kénytelenek vagyunk bevallani, bogy a mindennapi iskola, melyben a kisded növendék csakis zsenge korát tölti el, nem alkalmas arra, hogy az onnét kikerült gyermek oly biztos ismereteket s oly alapos műveltséget, vigyen magával, hogy felnőve, megállhassa helyét künn az élet küzdterén. Mit várjunk egy 12 éves gyermektől? Hiszen most kezd még tulajdon képen szellemi képessége fejledezni, akarata gyenge, a dolgok mibenlétét komolyan mérlegelni, valami felöl Ítéletet mondani képtelen. így mindössze a tudományok elemeit sajátítja el, neveltetése befejezetlen s nagyon szükséges, hogy a gondos apa s anya csonttá s vérré változtassa nála mindazt, melyre vonatkozólag csak az irányt tudtuk előre kijelölni. Romlott családi viszony, rossz társaság pedig teljesen rombadöntheti munkánkat, mert a gyermek csak gyermek, szilárdul ragaszkodni az erényhez képtelen, hiszen nincs akaratereje hozzá, ő még most a példa után indul, mcr- jellemét e korban még nem fejleszthettük ki.

Sokkal nagyobb eredményt vagyunk azonban képesek felmutatni úgy az ismeretek megszilárdítása, mint a nevelés terén ismétlő-iskolás növendékeinkkel. Ok már azon korban vaunak, midőn a folyton tökéletesbülő lélek kezd az okok után kutatni, finomabb érzékkel mérlegeli az emberek cselekedeteit: így hát, ha sikerült a szépnek, jónak, nemesnek eszméjét átplántálgatnunk az ily korban levők szivébe, ott a talaj már elég jó arra, hogy kellő ápolás s gondozás mellett terebélyes fává erősödjenek az elhintett magvak.

Ezen okból fordítunk mi, — a soproni alsó egyházmegye tanítói — különös gondot ismétlő-iskolás növendékeink oktatására s nevelésére, tudván, hogy működésünk eredménye itt és ekkor állandósíttatik s nevelői ténykedésünk itt nyer befejezést.

Múlt évi tanítógyűlésünk alkalmával egy szépen megirt s tartalmas munkában ismertető egyesületünknek egyik t. tagja az ismétlő iskola czélját,