Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Tárcza
— 297 — vannak. Vallás, államszerzezet, földrajzi viszonyok, a fajnak veleszületett egyéni tulajdonai, érintkezése más fajokkal és mindezek mellett azon népeknek vagy államoknak általános míveltsége, melyekkel mindennapos közlekedést tart fenn, egyenként és együtt összehatnak valamely nép társadalmi szellemének nevelésére. És miután e tényezők összesen végső elemzésben a világkormányzó végetlen hatalom működésének nyilatkozatai, azt mondhatjuk, hogy valamely népnek, nemzetnek egy-egy korszakban észlelhető társadalmi szelleme is tulajdonkép isteni törvények szerint alakul, az Isten akaratának megtestesülése. A társadalmi szellemnek tehát — vagy midőn kifejezni szoktuk: közvéleménynek épúgy nem szabad ellenszegülni, valamint általában az isteni törvények iránt mindenki föltétien hódolattal engedelmeskedni tartozik. És igy a ki a közvéleményt megveti, vagy annak ellenére cselekszik, azt okvetlen letiporja a közvéleményben nyilvánuló végetlen hatalom. Vannak egyesek, minden időben vannak, kiket a gondviselés, nevelés és életviszonyok a míveltség magasabb fokára emelt, minélfogva gondolkodás- módjukban koruk szelleme fölé emelkedtek. Ezek, ha elég szellemi vagy anyagi hatalommal bírnak, kedvező körülmények közt koruk irányadóivá, a társadalom prófétáivá magasúlnak. Ha a körülmények nem oly kedvezők, a koiuk gondolkodásmódjával felvett harczban minden bizonynyal csatát vesztenek, de a gondviselés gondoskodott, hogy lelkiismeretük nyugalmában legyőzetve is feltalálják győzelmük tudatát s ezzel a boldogságot. Hiszen a Jézus is, bár szellemi fensőség tekintetében korát messze túlhaladta, kit ma, kétezer év elmúltával, sem ért utol az emberiség, vértanú halálával halt meg, de azon hit, melylyel utolsó szavait elmondá, mennyei nyugodalmát» lelkének boldogságát beszéli el. Az ily egyes kivételes esetektől eltekintve, melyekben az isteni kinyilatkoztatásnak egy-egy új sugara villan fel, hogy az emberiséget a míveltség magasabb fokára előkészítsék és vezessék : általában kötelessége az embernek a korszellem, a társadalmi törvények, a közvélemény parancsai szerint élni. És mivel ezek úgyszólván közvetlenül nyilatkoznak előttünk, naponta hallhatjuk szózatukat, jóllehet nincsenek írásba foglalva, igen egyszerű dolog volna velük nyugodt egyetértésben folytatni egész életünket. Azonban épen mivel e törvények nincsenek határozott czikkelyekbe öntve, s a mellett még emberi gyarlóságok is zavarják azok átlátszóságát, nem könnyű dolog fölismerni, hogy bizonyos kérdésben tulajdonkép mi a közvélemény. »Megesküdnék az ember — mondja Deák Ferencz 1866 decz. 6-iki beszédjében — hogy ez, vagy ama tárgy felett nincs is más vélemény mert én mást nem hallok, de ha más körbe megyünk, elbámulunk, hogy az emberek ott mily máskép vélekednek. Tehát az a legnehezeeb feladat a valóságos közvéleményt megismerni.‘‘ Ezeket kell megfontolni, midőn elhatározásod indokolásáéi a közvéleményre akarsz hivatkozni. Kondor tiszttársad azon társadalmi körben, melybe míveltségénél s foglalkozásánál fogva nem illik, hova szertelen nagyravágyása, urhatnámsága erő
