Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Sántha Károly: Orosháza
— 285 — A pusztaságban őrtornyok ragyognak, A templomokban Evangyéliom; Virágzik a hit, földjén magyaroknak, Mint tövisek között a liliom. Ott Györköny, Tormás, Varsád, Mucsfa, Nána, Majos, Kalaznó, Szokoly s Tab utána, Bikács, Szentmiklós, Gyönk, Kéty, Mányok, Izmény, Szentlőrincz, Zomba — számok többre is mén. SzentlŐrincz papja, Bárány jobbja mellett Zombai mester, Dénes Sándor itt; Beád az Isten Szentlelket lehellett, Mert nincs, ki tégedet megtántorít. Ajkadról, mint méz, csorog az imádság, Epeszt a szent szomjúság s szent kivánság, S hogy a hívek templomba nem mehetnek, S te sem velők — majd a szived reped meg. A templomnál még egyszer leborulva, Hideg kövén könnyed és csőkod ég; Indúlsz, de visszafordulsz újra s újra, Magaddal vive kebled Istenét. Veled Ravasz György, Köcze, Győri, Német, Sitkéi, Rajki és Szilasi véled,! Veled a hu nép, mindenből kifosztva. Hite maradt meg és azt ide hozta. Óh szent ősöknek késő unokái, Megvan-e még apáitok hite ? Tudtok-e, mint ők, sziklaként megállni ? Fényt szent emlékök hint-e még ide ? Sarkcsillagod-e, népem, Krisztus élte ? Kész vagy-e élni, ha kell, halni érte ? Hű vagy-e az egyházhoz mindhalálig? Rajt’ csüng-e szived végső dobbanásig ? Szent fogadásról szól a bála-ünnep, S derülni látom a borús eget; E népnek ajkán tüzes nyelvek ülnek: „Te tudod, hogy szeretlek tégedet!“ — Most ősapák, pihenjetek nyugodtan: Méltó utódok járnak nyomotokban. Vihar pnsztithat végig, a világon, Orosházát örökké állni látom! Sántha Károly.
