Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Schranz Mihály: A kézügyességi oktatás Svédországban
223 mintegy harmadrészét megtartja és elárusítja, a tárgyak többi kétharmada az elkészítő tulajdonát képezi. Az utóbbi időben ily módon kerekszámban 3000 koronát — 2000 frt — vett be évenként. A tanmenet úgy a fiú, mint a női slöjdiskolák számára a pädagogia alapelvei szerint tervszerűen meg van állapítva és ahhoz minden tanító alkalmazkodni tartozik. A tanítók felett a felügyeletet külön slöjd-tanfelügyelő gyakorolja. Önként érthető, hogy az ily rendszeresen űzött slöjdtanítás a városnak tetemes kiadásokat okoz. Az összeg, melyet Gothenburg évenként e czélra áldoz, megközelíti a 40 ezer koronát — 27 ezer frtot —; ehhez az állati* mintegy 4000 koronával járul. Sajnos, vázlatos ismertetésem, tekintettel a rendelkelzésemre álló idő rövidségére, nem terjedhet ki azon többi város iskolaügyére is, melyeket meglátogatni alkalmam volt, pedig a tapasztalt iskolai viszonyok érdekesség tekintetében miben sem állnak a gothenburgiak mögött. Ezek megismertetését kénytelen lévén mellőzni, t. hallgatóim figyelmét azon kérdésre óhajtom terelni: honnan veszik a svédek azt a sok időt, a mit a kézügyesség tanítására fordítanak és hogyan helyezik el a slöjdórákat a többi, kötelező népiskolai tárgyak órái között'? Erre nézve tundnunk kell, hogy, mint már fentebb is említém, a slöjd- órák beoszthatok részben vagy teljesen a többi tárgyak heti óraszámának keretébe, és bár ezáltal egyik-másik elméleti tárgy heti óraszáma redukálódott, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem történt az oktatás sikerének rovására, mert a mennyivel a tanítónak kevesebb idő áll rendelkezésére, annyival gyorsítja a haladást a tanulóknak a tanításban való változatosság által megnövelt kedve és fogékonysága. Szóval az összes tapasztalatok, a miket Svédországban a kézügyességi tanítással foglalkozók e tanítás kapcsán gyűjtöttek, annak rendkívüli előnyössége mellett bizonyítanak. Különösen hangsúlyozza minden tanító azt a jótékony hatást, melyet az a növendékeknek nem csak a tanulásban való előmenetelére, de különösen azok magukviseletére gyakorol. Számos tanulóval pl. a slöjdtanítás kedveltette meg az iskolát. Nem egy szer megtörtént, hogy iskolaköteles éveit betöltött fiú engedelmet kért az iskola további látogathatására csak azért, hogy igy a slöjdtanítás- ban azután is részt vehessen. S a mi különösen figyelemre méltó : a slöjdtanítással kapcsolatban álló iskolákban a növendékre nézve a legsúlyosabb büntetés, ha őt a kézügyességi órákban való részvételtől egy időre eltiltják. Az is előfordult, hogy egyik-másik gyülekezet tanítóját ezen, az egyszerű ember szemében is gyakorlati haszonnal járó foglalkozás és tanítás miatt kezdte becsülni. Erről tanúskodik a következő eset. Egyik Svédországi falu tanítója, miután Nääs-ben a kellő jártasságot elsajátította, a slöjdtanítást gyülekezetében, illetőleg iskolájában is meghonosította. Néhány évvel utóbb azon faluból való egyik egyszerű paraszt találkozik a nääs-i slöjdtanítóképző igazgatójával, Sala\
