Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Schranz Mihály: A kézügyességi oktatás Svédországban
220 gyalok. 6-szor s végül a szokattabb okiratok szerkesztése, melyiknél nagy gondot fordítok, a nyelvtani alakoknak gyakorlati utón való elsajátítására. Október 1-től április 15-ig tartom az ismétlő-iskolát, mely idő alatt 104 órával rendelkezem. Egy tantárgyra esik 17 óra. Mert lelki ismeretesen végzem a mindennapi iskolában dolgaimat, igen könnyen átismétlem ezen idő alatt az egyes tartárgyakat; s még mivel a gyermekek már fejlettebbek, tágabb körben is mozoghatok velük. Nem mulaszthatom el itt megjegyezni, hogy úgy a mindennapi, mint az ismétlő-iskolába soha készületlen be ne menjen a tanító“. Ezután egy „Számlát“ tárgyalt. Felirta a fekete táblára, meghatároztatta, mi a számla; miből áll a számla? Ezután különféle iparosmunkákról önállólag készítettek a gyermekek ott az iskolában számlát. Végül otthoni dolgozatul, a mit egy füzetbe leírva tartoztak elhozni, újra feladott egyet. A különféle leveleken kívül, a nyugtát, számlát, kötelezvényt, szerződést, bizonyítványt s még a végrendeletet vette fel tantervébe. Délután a testgyakorlatot mutatta be. A tágas udvartéren gyönyörűség volt nézni a gyermekek testi ügyességét. Hát még azt, midőn testgyakorlás után a különféle játékokat eljátszották. Lássa fiatal barátom — mondá mintám — ha a kedély nevelését nem téveszti szem elől, a minek egyik eszköze a játék, úgy sok, igen sok kellemes órát szerezhet magának. Nevezetes nap volt ez reám nézve, mert nemcsak hogy sokat tanultam, hanem még kedvet, bizalmat is nyertem pályám iránt. Megköszönve mintámnak irántam tanúsított jó indulatát, s rám nézve nagy fontosságú Útmutatásait, szívélyes bucsuvétel után elindultam hazafelé. Fenyőfákból álló erdőn vitt kérészéül utam. Mintha beszélgetni kezdtek volna; mintha azt kérdezték volna tőlem: mi leszel? Önkéntelenül azt mondtam hangosan : Ilyen tanító óhajtok lenni! Szíj Lajos. A kézügyesség oktatás Svédországban,*) (Vége.) Tekintsük az előrebocsátottak után a kézügyességi tanítást a gyakorlati élet szempontjából. Képzeljenek önök valamely kézműves pályájára lépő ifjút. Mily fogyatékos előismerettel lép mestere műhelyébe; mily hosszú időbe és fáradságba kerül, mig a hasznavehetőségét bebizonyítja! Mennyivel többet tanulhatna az u. n. inasévek alatt, ha a műhelybe a fentebb jelzett képességeket magával vinné; mennyire javára válnék az az iparnak általában, ha az e pályára lépők bizonyos positiv előismerettel, gyakorlati ügyességgel kezdhetnék tanuló éveiket ! *) Szerző beszámolója tauulmányútjáról, melyet a soproni kaszinóban előadott 1892. november 27-én.
