Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Szíj Lajos: A minta-tanítók
218 szó nélkül távozott. A fiú ott állt reszketve, mint az áldozatra szánt bárány. A tanító helyére löködte szegényt s azután igy szólt hozzám : „Fiatal barátom, még ön e nyomorúságos pályának csak kezdetén van, látja milyen tiszteletlenséggel kell találkozni még e helyen is az embernek, inkább legyen Pesten utzaseprő, mint tanító“. Hogy mily kedély hangulatban hagytam el ezután az iskolát, azt leírni nem tudom. A tanítónak eljárása botrányosan rossz volt. A tankönyvbe, felmonda- táskor, folyton belenézett, tehát nem bírta még a tananyagot sem. Fegyelemnek, figyelelemnek, hire sem volt. Szeretet helyett durván bánt a gyermekekkel. Indulatosságával, mint később hallottam, megjárta, mert egy gyermeken elkövetett súlyos testi sértés miatt, igen helyesen, állásától elmozdittatott. Szóval megtanultam, hogy milyen tanító ne legyek. * * * Oly kedély hangulatban voltam ezen látogatásom után néhány napig, mint azok, kik már valamely komoly munka kezdetén minden reményüket elvesztik a siker iránt. Éreztem, hogy a gyötrő lelkiizgatottság bénitólag hat munkálkodásomra. Elhatároztam tehát, hogy megnézem vidékünkön a tegjobb hirnévnek örvendő iskolát. Tiszta októberi reggel volt — egy szerdán — mikor elindultam, mégis, mivel múlt látogatásom emlékeitől nem tudtam szabadulni, mintha ködfátyollal lettek volna körülöttem az egyes tárgyak bevonva. Csendes volt és mégis mintha valami nesz húzódott volna a messzeségben. Nem tudtam volna megmondani, gondolatim hol kalandoztak, midőn másfél órai gyalogolás után czélnál voltam. A csinos külsejű iskola kellemes benyomást tett rám ; egyenesen bementem. Egy megnyerő külsejű, középkorú férfiú fogadott, a lehető legszívesebben. „Isten hozta — mondá — nagyon szép, ha a fiatal tanítók, ismeretek szerzése czéljából meglátogatnak minél több iskolát. Igen szívesen közlöm önnel eljárásom módját. Talán föltűnt ön előtt barátom, hogy már 8 óra előtt itt talált az iskolában. A mikor csak tehetem, mindig előbb bejövök, és pedig ezért, hogy ne legyen alkalmuk növendékeimnek csintalankodásra, vagy holmi gyermeki hibák elkövetésére, a mi által igen sok kellemetlenségtől mentem meg magamat. Most tartsunk az asztalomon szemlét. Itt e füzetben van leírva a tanmenet; e másikba a tananyagból az egyes leczkéket szoktam kidolgozva leírni. E naplóba, a végzett tan- anyagot írom be hetenként. Ezek itt az írások, osztályonként külön elrakva, s itt ezek a felsőbb osztálynak fogalmazási gyakorlatai“. — Miután még sorra megmutatta a taneszközöket, a térképek kezelésére vonatkozólag ezt a megjegyzést tette : „Sokan tanítótársaim közül azon véleményben vannak, hogy jobb, ha a térképek az iskola falán kifüggesztve vannak folyton, mert igy sokkal több alkalmuk van a növendékeknek, a tájékozásban magukat gyakorolni. Én csak a tanítás alkalmával veszem elő a térképet, egy részt azért, mert igy tovább tart, másrészt azért, mert azt tapasztaltam, hogy nagyobb érdeklődéssel viseltetnek,
