Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 4. szám - Polgár József: Egyházi dallamaink általánosítása
102 ''Márványszobor helyébe, Ha fenmarad nevem, Eszméim győződelme Legyen emlékjelem,« tőletek korunk tanítóságától függ, hogy e győződelem be is következzék. Úgy légyen! Kapi Gyula. Egyházi dallamaink általánosítása. Mikép állunk most már az iskolában ezen melódiák tanításával ? Ha azt akarjuk, hogy híveink bármely vidék szentegyházában énekelni tudjanak az otthoniakkal, akkor legalább is az első részt 152 melódiával okvetlen be kell tanítani különféle variánsaival együtt, melyekkel együtt azok száma legalább 200-ra szaporodik. De hát lehetséges-e ez ? Egy osztatlan népiskolának — mert mindig a legrosszabb esetet kell számításba venni — van hetenkint két fél, vagyis egy énekórája. Nyolcz havi szorgalmi időn át ez 32 óra. Ebből V3 részt okvetlen ismétlésekre kell leszámítani, marad mondjuk 22 óra. A megmaradt óraszámnak legalább is V4 részét gyermekdalok és más az énekhez tartozó dolgok tanítására kell leszámítani, marad összesen mondjuk 17 óra. Tegyük fel, hogy minden fél órában egy-egy éneket betanítunk, pedig vannak rofös melódiák, melyekre két óra is kevés, megtanítottunk összesen 34 dallamot. Hát már most a többi 166-al mi történjék ? Szinte hallani vélem már az ellenvetéseket, hogy hisz az előadást énekkel kezdjük és végezzük s az egyházi énekeket tulajdonképen ez alkalmakkor tanulják meg a gyermekek. Ezek ellenében azonban azt jegyzem meg, hogy énekkel kezdése és végzése az iskolának nem lehet énekóra, hanem csak imádkozás, fohász, s ha a tanító az énekre itt a kelleténél tovább terjeszkedik ki, az idő a leczkerendben félóránként lévén a tantárgyak számára beosztva, elvonja az időt a következő tárgytól, ami pedig nem lehet ajánlatos, mert nem fog a többi tárgygyal végezni, hacsak a tanítási idő tartama meg nem hosszabbittatik. Ezt szokta gyakorolni a legtöbb tanító, — sokszor magam is, — miután másként nem igen segíthet magán, s megesik gyakran, hogy a déli harangszó még az iskolában éri; délután pedig téli időben addig hajtja a dolgot, mig rá nem sötétedik, ha pedig a napok hosszabodnak, addig csépeli a szalmát — mert ez csakugyan nem egyéb — mig meg nem éhezik és sokszor a hat óra veti ki az iskolából. Ezt utóvégre meg lehet cselekedni, de az a kérdés megengedhető-e ? Nem kell-e tekintettel lenni a gyermekek gyenge szervezetére, melyet a hosszúra nyújtott előadások valósággal megbénítanak, gyülöltté teszik előtte a tárgyat, megunatják vele az iskolát. A hallani vélt ellenvetés tehát semmikép meg nem állhat. Tény azonban, hogy énekkel kezdése és végzése az iskolának az egyházi énekek begyakorlása körül szintén lendit valamit a dolgon, tekintetbe is akarom venni; nehogy fukarsággal vádoltassam, vegyük tehát hogy a mondottnál még egyszer annyit, tehát 64 dallamot tanítunk meg, még akkor is óriási marad a meg nem tanultaknak száma. Ezekből tehát kiviláglik az, hogy choralkönyvünkben foglalt melódiák összeségét lehetetlen a gyermekekkel, következéskép a néppel elsajátít
