Evangélikus Népiskola, 1892

1892 / 4. szám - Kapi Gyula: Comenius Ámos János

101

hazai nyelv felkarolását. Sárospatakon tartott egyik beszédében is azt köti a magyar nemzet szivére, hogy gondoskodjék magyar iskolai könyvekről. »Miért vágytok —- úgymond — idegen iskolákra és idegen könyvekre ? Szerezzetek magatoknak hazátokban gazdag aratást!*

Comenius lelkében az általános műveltség mellett már ott él a nemzeti kultura eszméje, mely szövetkezve a nemzeti nyelvvel, egyedül lehet hivatva arra, hogy bejárja a társadalom minden rétegét, s nyomokat hagyjon hátra a nemzet életében.

Épen azért Comenius saját honfitársai számára cseh nyelven írja meg az ő didaktikai, theologiai s erkölcsi irányú munkáit; 1661-ben készült könyv- jegyzékében pedig azt mondja: mármint ifjúnak az volt vágya, hogy nemzeti nyelven írjon könyveket, s ezáltal használjon nemzetének: más nyelvű könyvek Írására egyedül az alkalmi körülmények indították. És Palacky állítása szerint Comenius cseh nyelvű munkái a cseh irodalomnak klasszikus termékei.

Szépen egészíti ki a nemzeti nyelv és kultura előharezosának alakját a rendíthetetlen haza- s egyházszeretet, mely hű társként elkíséri őt országról országra, hogy felemelje s bátorítsa a csüggedés perczeiben, s a mely folyton azt súgja fülébe, hogy a leányzó, a cseh nép szabadsága nem halt meg, csak alszik. A csalódások meg nem törik, hisz és remél egész a sírig.

• Nincsen olyan puszta ínség,

Hogy magának benne -—-- — egy tenyérnyi Zöld virányt ne lelne;

És ha ezt a szél behordta Sivatag fövénynyel:

Megsiratja, — de tovább megy Örökös remény nyel. *

És a 80 éves Comenius azon biztató gondolattal száll az amsterdami sirba 1671-ben, hogy népének s szétzüllött egyházának lesz még Gedeonja!

Tisztelt hallgatóság! Comenius nemcsak korának élt, hanem a későbbi századoknak is; »dús élte kincsét» örökül hagyta az egész emberiségnek. Művelődésünket s boldogulásunkat ezélzó nagy eszméi a nevelés gyakorlatából ki nem veszhetnek soha, mert hisz azok nem fövényre, hanem kősziklára, az emberi lélek örök törvényeire vannak építve. Jöhetnek idők — a mint jöttek is, — a midőn a félreértés, tudatlanság s a társadalom érdekharcza anachro- nismusoknak hirdeti Comenius elveit; de mindannyiszor újra felhangzik majd az ő neve, s megújulnak az ő eszméi, valahányszor a nevelésnek és közoktatásnak a természet ős forrásához s a nemzeti kultúrához való visszavezetéséről lesz szó.

Comenius az emberiség legnagyobb jóltevői közt foglal helyet; megérdemli, hogy róla mindenkor kegyelettel emlékezzünk meg. Ápoljátok szivetekben az ő emlékét különösen ti, szeretett ifjak, leendő munkásai az Úr szőlejének. Hasson át benneteket is az a lángoló haza- s egyházszeretet, mely Comeniust mindvégig lelkesítette. Sorakozzatok zászlója alá, s ha valamikor ö is elgondolta, hogy