Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 4. szám - Kapi Gyula: Comenius Ámos János
nem az élet, hanem az iskola számára tanultak. S a mit tanultak, az legnagyobb részt szóhalmaz, üres formalismus volt, készen kapott vélemények, a latin nyelv mesterfogásai. Comeniusé az érdem, hogy az oktatás e természetellenes állapotára rámutatott. »A világ labyrinthusa* czimü, 1621-ben irt munkája már azt hirdeti, hogy nem az a tudós, a ki sok nyelvvel dicsekedhetik, hanem a ki hasznos dolgokat tud. De legrészletesebben sorolja fel az iskolai nevelés és oktatás hiányait és hibáit fő paedagogiai munkájában, a »Didactica Magna«-ban, melyet 1628 körül, hontalanságának első idejében irt cseh nyelven, de a mely csak 1657-ben látott először napvilágot latin nyelven. Terhes, sisyphusi munkát végeznek a tanítók — mondja Comenius, — és mégis sok az iskolában a zűrzavar, baj és hiábavalóság; a keresztyén államban világosság, rend és béke helyett sötétség, rendetlenség és meghasonlás uralkodik. Az iskola nem a humanitás műhelye, hanem az ifjúság kínzó kamarája, melyben szavakat tanítanak dolgok helyett, idegen nyelvekkel gyötrik az ifjakat a helyett, hogy az anyanyelvet sajátíttatnák el, lovagolni tanítják őket, mielőtt járni tudnának, papagájokká nevelik őket, nem emberekké. E visszásságokkal szemben nz orvoslás módját Comenius a természethez, az ismeretszerzés ős alapjaihoz való visszatérésben kereste. Természetes eljárást sürgetett, erőszakosság nélkül, vagy mint jelszava mondja: »omnia sponte fluant, absit violentia rebus.» Paedagogiájának e sarkalatos elvéből folynak a Didact. Magna következő tételei: A természet előbb anyagról gondoskodik s csak azután ád az anyagnak alakot: a gyermeknek is előbb nyújtsunk reális s csak azután verbális ismeretet, előbbre való a példa, .a konkrét eset, mint a szabály, az általános tétel. A fa nem részenként, hanem egészben fejlődik: egyetemes s concentrikusan bővülő ismeretet adjunk mi is a gyermeknek; képezzük benne az egész embert, s a különböző fokú iskolák ne a tantárgyak minősége, hanem azok terjedelme s módszere tekintetében térjenek el egymástól. Az anyanyelv tanítása előzze meg minden más nyelv tanítását. A vallás-erkölcsi nevelést korán kezdjük, hathatós eszközül használván fel a példát; a keresztyén iskolák főtárgya a biblia legyen, s minden egyéb tárgy a vallásos szempontnak rendeltessék alá. Az iskola fegyelem nélkül malom viz nélkül; de a fegyelem ne álljon a tanulmányok, hanem az erkölcsi nevelés szolgálatában, s czélja mindig a javítás legyen. íme mind oly elvek, melyek eléggé bizonyítják Comenius azon törekvését hogy oktatásának rendszere feleljen meg az emberi fejlődés örök törvényeinek. E törekvése mellett tanúskodnak azon munkái is, melyekkel a didactica Magna elveit a gyakorlatba átvinni igyekezett: a »Janua linguarum reserata» s az »Orbis pictus«. A latin nyelvtan Comenius előtt elvont szabályok s paradigmák gyűjteménye volt, mely üres szólásformáival terhes nyűgét képezte az akkori iskoláknak. Az 1631-ben megjelent s csakhamar egész Európában elterjedt »Janua linguarum reserata* tartalmat ad az üres grammatikai formáknak, úgy mutatja be a nyelvet s alakjait, mint az élet is szokta; képzetekkel, fogalmakkal, reális
