Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - H. Egyed Dávid: Van Isten!
70 Neveljünk! A népiskola neveljen! Még pedig neveljen: vallásos, munkás, takarékos, mértékletes, kevéssel is megelégedett, vagyis boldog embereket, a minő maga azon kor is, melyet mint gyermek az iskola falai közt eltöltöttünk. És hogy az iskola így nevelhessen, hívja segítségül mindazon vallási tantárgyakat, melyeket az egyházi felsőbb hatóság körültekintően, céltudatosán előirt. De sőt szolgáljanak e czélra a tanító kezében az úgynevezett világi tantárgyak is. Lehetséges. Nemde: harmatcsepp, virágszál hirdetik Isten nagy keze alkotásit? Az ügyes tanító, ki «mester» Izraelben, nem is tesz másként. Bármit szemléltet, nézlettanilag bármit elemez, előtte egy a fő: elvezetni a gyermeket ahhoz, ki a kezdet és a végezet; megmutatni a gyermeknek azt az Atyát, kiben mindnyájan élünk, mozgunk és vagyunk, és az ö országát, hol együtt van az istenfélő munkás a takarékos emberrel, a mértékletes szív az elégedett lélekkel áldott szent örömben. Az ilyen nevelés azután vallásos nevelés. És bármit mondjunk, vallásos nevelés nélkül nincs nevelés. A nélkül csak i d o- mítunk, élesítünk, de nem nemesítünk. Az én szerény vágyam, óhajom tehát az elemi népiskolával szemben mindig csak a vallásos nevelés leend! Bognár Endre. Van Isten! Katekizáczió a népiskola V. VI. osztályú növendékeivel és az ismétlő iskolásokkal. Dinter után: H. Egyed Dávid. Ének: „Van Isten, én is ő általa lettem, A bennem élő lelket tőle vettem, 0 mesterséggel alkotta testemet, Ő tart engemet!“ (Gy. é. k. 73. sz. 6. v.) (Dallama: Szerelmes Jézus vájjon mit vétettél . . .) Ima: Oh te, kit szemem nem látott, kinek hangját fülem nem hallotta, kit csak szívem tud érezni; te láthatatlan, kit lelkemmel csudátok: hozzád, ki eddig is bölcsen vezéreltél, hozzád fordulok, szerető Atyám, epedő szívvel világosságért, hogy téged megismerhesselek. Adj benned helyezett hitemnek szilárdságot és erőt, hogy a világ könnyelműsége tévútra ne vezessen, hogy az érzékiség hatalma el ne csábítson, hogy a te kezeid látható munkájától hozzád, a láthatatlanhoz emelkedhessen! hozzád hű legyek a szerencse napjaiban úgy, mint mikor fájdalom kinozza szívemet; hozzád hű legyek az életben és a halálban, mígnem megláthatlak egedben. Ámen.
