Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - H. Egyed Dávid: Van Isten!
71 Kedves gyermekeim! Sokszor és sokat beszéltem már én nektek Istenről. Szeretettel ültettem és ápoltam sziveitekbe és telkeitekbe a benne való hitet. A jó Isten meg is áldotta ezen munkálkodásunkat. Csak hálával, tisztelettel és bizalommal tudtok gondolni arra a jó Atyára, a kinek köszönhetjük mindazt, a mi van. Ennek a jó Istennek a szavát még nem hallottátok mint szüleitekét, vagy tanítóitokét. Ezt a jó Istent még nem láttátok szinről-szinre, mint szüléiteket és tanítóitakat, és mégis ott van az Ő képe szíveitekben, felkeresitek és megtaláljátok őt leikeitekkel. Őrizzétek csak meg az Ő képét abban az ártatlan szívben; keressétek fel csak Őt azzal a tiszta lélekkel, hogy ti tőle s Ő tőletek soha el ne távozzék; mert jöhet még idő, midőn kisértetek vesznek benneteket körül; de ha Istenben vetett hitetek nem más szavain, hanem saját meggyőződés- teken nyugszik, akkor semmi sem tántoríthat el titeket tőle s Ő sem hagy el benneteket. Ha Isten nem volna, olyanok volnánk mindnyájan, mint az atyátlan és anyátlan gyermek. Senki nem törődnék velünk, senki sem gondozna bennünket, oda volnánk dobva minden veszélynek, hogy elveszszünk általa, mint a gyenge csemete, melynek ha a gondos kertész támaszt nem ad, letöri, elpusztítja a szélvész, a vihar. De, van Isten! Van egy jó Atya, a ki hatalmas és jóságos; a ki mindennek a mi van: teremtője, fentartója és igazgatója. Ne féljetek! ha veszély, bánat, vagy bármely nyomorúság is ér benneteket: van egy Isten, a ki utat mutat nektek az élet ösvényén, a ki mellettetek marad s kinek mindenható védelme megnyugtat benneteket. Kedves gyermekeim! Ezt a jóságos Istent keressük ma ez órában fel, hogy megismerhessük lelkeinkkel. Figyeljetek kérdéseimre! Ha valamelyik közületek más faluba (városba), más iskolába menne s ott ezt látná felírva: „Törvények. A tanulási idő télen 8, nyáron 7 órakor veszi kezdetét stb“. Meg volna ott Írva: hogyan viselje magát a tanuló, mikor az iskolába belép, a tanórák alatt, az utczán és otthon. Ha te kérdeznéd: ki rendelte ezt így? vájjon azt felelnék rá: senki? Gyermek: Bizonyosan azt mondanák: ezt a tanító úr rendelte így. Tanító: De hátha találkoznék ott olyan gyermek, a ki neked azt mondaná: ezt senki sem rendelte, hanem ez a rendelet (törvény) magától lett ebben az iskolában, — elhinnéd-e ? Gy. Nem hinném el. — T. Miért nem? — Gy. Mert valakinek kellett azt a törvényt hozni (adni). — T. Mózes is adott a zsidó népnek törvényeket. Hogyan nevezhetjük azért Mózest? — Gy. Törvényadónak. (Törvényhozó). — T. Mondjuk tehát: a hol törvény van, ott törvény ad ónak is kellett lenni. (Példák: az iskolakötelezettség, hadkötelezettség törvénye). — T. Ha valaki elveszti pénzét és te megtalálod, mit kell tenned ? — Gy. Vissza kell adnom a pénzt annak, a ki elvesztette. — T. Csak neked kell azt tenned? — Gy. Nemcsak nekem, hanem bárkinek is, a ki a más pénzét megtalálja. — T. CTgy van gyermekem, a talált jószágot vissza kell adni a tulajdonosnak, ezt parancsolja a törvény. Mit parancsol a törvény ? — Gy. A talált jószágot vissza kell adni stb. — T. Azt mondja a törvény: t e d d! De ha egy rossz ember elszántja a szomszédja földjét, mit mond arra a törvény, szintén azt hogy tedd? — Gy. Erre, azt mondja a törvény: ne tedd! — T. Ki tud olyan törvényt, a mely azt mondja hogy: tedd? — Gy. Tiszteljed atyádat és anyádat. — T. Ki tudna olyan törvényt mondani, a mely azt parancsolja hogy: ne tedd? — Gy. Ne
