Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 5. szám - Egyesületi élet
ICO A felhívás rámutat azon sajnos körülményre, hogy a közoktatásügyi kormány, ismételt Ígérete daczára, már G-ik éve, hogy országos tanító-gyűlést össze nem hívott s így a tanítók közös ügyeinek előmozdítása csak is irodalmi utón történhetett- Ennek következménye, hogy a magyar tanítóság évről évre jobban érzi a szétszaggatott erők tehetetlen s eredménytelen küzdelmének átkát. A hajdan virágzó egyesületek mindjobban pangásnak indúlnak. Az utolsó országos képviseleti tanító-gyűlés működő bizottság hátrahagyása nélkül múlt ki. így tehát a magyarországi tanítók egyetemes akaratának letéteményezoje jogilag még mindig csak a III. egyetemes tanító-gyűlés végrehajtó bizottsága lehet. S e bizottság e jogi alapra helyezkedve, felhívja a magyarországi tanító-egyesületeket, illetőleg testületeket, hogy a magyar tanítók közügyeinek megbeszélése végett f. évi Szent-István napján, aug. 20-án — később közzé teendő helyen s időben — Budapesten tartandó nagy-gyűlésén k ü ld ö 11 e i k által magukat képviseltetni szíveskedjenek. A III. egyet, tanítógyűlés határozata értelmében joga van minden hazai tanító-egyesületnek, illetőleg testületnek e nagy-gyülésre minden 10 tag után egy képviselőt küldeni; sőt joga van ott bármely tényleg alkalmazásban levő tanítónak tanárnak, tanítónőnek is megjelenni, s a tanácskozásokban részt venni A bizottság azon kérelemmel is fordái az egyesületekhez, hogy ha küldötteik a gyűlésen személyesen meg nem jelenhetnének, véleményeiket a kitűzött tárgyakról Írásban szíveskedjenek Lakits Vendel elnökhöz (lak. Budapest, VI. kér. Érsek-utcza 4. sz.) beküldeni. A felhívásban a gyűlés tárgyaiul a következők vannak jelezve: 1. Az osztatlan népisk. tanterve és tankönyvei. 2. Az orsz. tanítói nyugdíj-törvény revíziója, o. A IV. egyetemes tanítógyűlés és a tanító-egyesületek országos szövetsége eszméjének megbeszélése. 4. Az esetleg elhatározandó egyetemes tanító-gyűlés tárgy- sorozatának megállapítása. 5. Az Eötvös-alap ügye. G. Egyes, halasztást nem tűrő reform- eszmék megvitatása s azok megvalósítása érdekében a szükséges lépések megtétele. íme ezekben bemutattam a nevezett bizottságnak az országos tanító-gyűlés létrehozása érdekében tett üdvös intézkedését. Magam részéről kevés hozzá tenni valóm van. Csak arra akarom felhívni az evang. tanítóság figyelmét, hogy valamiképen a katholikus tanítók példáját ne kövessék. Tudvalévő dolog, hogy azok nagy többsége külön orsz. kath. tanítógyűlést akar szervezni, mi által az egyetemes tanítógyűlés eszméjét úgyszólván lehetetieníték. Hiszen, mint a „Népnevelők Lapjában“ egy kath. tanító igen helyesen kiemeli, szükségük van a kath. tanítóknak orsz. kath. tanítógyűlésre is, de csak az egyetemes tanítógyűlés mellett. Szükségünk volna nekünk, evang. tanítóknak is országos evang. vagy protestáns tanítógyülésre; de — hogy többet ne is említsek — kivihetetlenné teszi azt jelenleg anyagi szegénységünk. Különben is vannak nekünk egyes vidékek, esperességek szerint ev. tanító-egyesületeink, ápoljuk itt a mi specziális felekezeti érdekeinket; a mi pedig országos tanügyünk emelését, előmozdítását és a tanítók érdekeit illeti, annak megvitatása csakis egyetemes tanítógyülés feladata lehet. Ne idegenkedjünk tehát az orsz. egyetemes tanítógyűléstől. Midőn általános elvi kérdésekről van szó, egyesüljünk: a haza összes tanítói; csakis így érhetünk
