Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 5. szám - Irodalom
lüt el valamit a felsőbb hatósággal szemben, csakis így követhetünk következetesen magyar nemzeti politikát, csakis így oldhatunk meg fontos nevelésügyi kérdéseket. A mi a részleteket, sőt a mi a tanítás gyakorlatát illeti, az úgy is mindenkor a a szükebb körű tanítóegyesületek feladata leend. Végezzék tehát a mi tanító- egyesületeink ezt a munkát, mely szorosan a népoktatásügy gyakorlati oldalát képezi, s foglalkozzanak maguk körében a mi specziális felekezeti bel ügy e- inkkel, de szenteljenek egy kis időt általános és országos tanügyi kérdéseknek is. P J Levelezés. Domony, 1889. április havában. Népiskoláról akarok írni. azonban nem azon falusi népiskoláról, a melynek édes magam- is napszámosa vagyok, hanem ama ev. népiskoláról, a melyet 25 éves iskolatanító létemre saját iskolámul akarok elfogadni. Ez a népiskola pedig, melyet iskoláinál, illetőleg közlönyül fogadtam el : az „Evangélikus Népiskola, nevelés és közoktatás ü g y i havi folyóirat“. És a midőn én e folyóiratot az ev. népiskolák tanítóinak, szaklapjául jelezném, bár minden tanítársam is így gondolkodnék, hogy e havi folyóiratból nem sokára legalább is heti folyóirat válhatnék, a milyenre nekünk — valljuk meg — nagyobb szükségünk van, mint akármely más társulatnak vagy egyesületnek. Már pedig a mikor minden egyes ipar- egyesületnek van nevét, érdekeit, életbeli mozzanatait, életbe vágó fejleményeit előmozdító és azt a világ előtt hirdető szaklapjuk: miért ne lehetne az evangélikus néptanítók társulatának vagy jobban egyesületének ily lapja ? Hiszen az ev. népiskola és tanítói nem oly csekély tényezők, hogy erre érdemesek ne lennének és arra önmagukat ne érdemesítenék. A reformáczió óta hazánkban mely iskolák váltak ki jobban a népnevelés és oktatás szabad szellemében, mint az ev. népiskolák és azoknak tanítói ? Ha tehát dicsőségére válik valamely ipartársulatnak, hogy van érdekeit támogató és védő szaklapja, az ev. tanítóknak szégyenelniök kellene, hogy mindeddig nem volt lapjuk, a mely az ev. iskola és tanító érdekeit képviselné, részint az egyházzal, részint a polgári társadalommal szemben. Erre, kedves tanítótársaim, kiáltó szükségünk van ! Ne engedjük hát e lap üdvös szózatát köztünk pusztán elhangzani. Sorakozzunk melléje, itt az idő; ily lapra már rég volt szükségünk ! Igaz, nem dicsekszünk, különösen mi falusi tanítók fényes fizetéssel. Alig van mindennapi kenyerünk. Ez is konkolyos, polvvás, szemetes búzából, a mely párbérből, illetőleg rostaaljából került. De tudván azt, hogy apáink a reformáczió idejében éhen, szomjan, bujdosva, erdő barlangjaiban olvasták a vallásukat terjesztő iratokat, sőt életüket is koczkáztatták értök; miért ne ehetnénk mi egy pár csirkével s egy nehány tojással kevesebbet, hogy e jobb létünket is előmozdítani ígérő lapot fentartsuk ! Ez a mi szükségünk, e nélkül életünk nem iskola ! Micsinay Pál. Irodalom. Egy forradalmi zsinat története. Irta Z silinszky Mihály. Kiadja Hornyánszky Viktor Budapesten. Ára 1 frt 40 kr Szerző, némi vonatkozással az ev. egyház mostani állapotára, hazánk történelmének azon fölötte tanulságos korszakából merítette tárgyát, melynek felderítését Thaly Kálmán jeles történetírónk fáradhatatlan buzgalmának köszönjük, t. i. II. Iiákóczy Ferencz korából. Különösen a rózsahegyi zsinatot írja le tanulságosan, melyet Rákóczy engedelmével a hozzá szító evangélikusok 1707-ben tartottak. Szemünk elé varázsolja az akkori politikai és egyházi viszonyokat, a zsinat kiválóbb egyéniségeivel, úgy hogy szinte ott érezzük magunkat azon sokat küzdött és tapasztalt férfiak között; látjuk Őket cselekedni és beszélni, bámuljuk lelkesedésüket s önzetlen buzgalmukat. Zsilinszky
