Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 4. szám - Nagy Lajos: A tankötelezettség
5). Énekvers: „Jézus szenvedésedről“ ... (D. é. k. 67. 1. s 2.) Mi is éljünk ne csak a magunk, hanem mások javára is. A nagypéntek ünnepe. 83., 84. s 85. óra. Jézus feltámadása. Előkészítés: pénteken este jó barátjai eltemették egy kősírba, mely mellé Pilátus Őröket állított. A bebal- zsamozás szokása. Az nap este nem tehették már, másnap ünnep volt, azért maradt vasárnapra. Fejtegetés : Jézus feltámadott s később felment a mennybe, és ma is ott él az Ő atyjánál. Szentir. m. „Tudjuk, hogy a Krisztus“ . . . (Róm. 6. 9.) A szomorúság napjára nagy örömnap következett, (nagypéntek után hús vét ünnepe). Mi is fel fogunk támadni. Énekvers: „Jézus él s én is élek“ . . . (D- é. k- 10(3.) „Keresztyének, örvendjetek“ . . . (Győri é. k. 171.) „Jézus én megváltóm él“ ... (D. é. k. 99. 2). 86.-93. óra. Az újszövetségi történetek ismétlése. 94.—105. óra. Általános ismétlés. Jegyzet. Minthogy a húsvéti ünnepek ideje évről-évre változik, sem a húsvéti szünetet nem jeleztem sehol, sem annak előkészítését, mint azt p. o. karácsonyra nézve tettem. Utólagosan azonban megjegyzem, hogy a húsvéti ünnepeket megelőző órákon beszélgessen a tanító Jézus haláláról és feltámadásáról, s tanítson be húsvéti énekeket. Ugyanekkor tárgyalja az olvasókönyvnek idevágó, 75. sz. darabját. Sőt ilvmódon pünkösd ünnepét is előkészítheti. (L. Olvasókönyv 86. s 166. sz.!) _________ Papp József. A tankötelezettség. Van egy általánosan ismert közmondás, mely a tanítói pályát a lehető legfeketébb sziliben tünteti fel s mely szerint a tövisek, bogáncsok és kellemetlenségek egész légiójával kénytelen folytonosan küzdeni az e térre tévedt halandó. Jóllehet nem írjuk alá, sót határozottan helytelenítjük ezen régi keletű közmondást — lévén épen a tanítói pálya az, mely ügybúzgó s e mellett szerény bajnoka számára mindenkor meghozza örömeit, csak fel keli azokat ismerni: mindazáltal tagadhatatlan, hogy a kötelességteljesítés legtisztább érzetében s a legnagyobb óvatosság mellett is gyakrabban kell tapasztalnunk, — aminek ellenkezőjével hülönben sohasem kecsegtettük magunkat, — hogy „egy állapot sem fenékig tejfel“. Számtalaaszor hallható, hogy kellemetlenségeinknek magunk vagyunk okozói, hogy kevés ügyszeretet s törekvés ellenében sok elégedetlenséget, vérmes követeléseket mozgósítunk, stb. stb. Mennyiben igaz ? — nem vitatom! De a gyakorlat a mellett tanúskodik, miszerint a tanítói kar panaszai sok esetben a tőle épenség- gel nem függő hatósági intézkedésekre is vezethetők vissza. Ilyen a többek közt a népiskolai törvénynek a tankötelezettséget elrendelő oly értelmű intézkedése, miszerint minden gyermek 6—12 éves koráig köteles a mindennapi iskolába járni. Tehát köteles bejárni testi és szellemi fejlettségére s egyéb befolyásos körülményekre való minden tekintet nélkül. Mi következik ebből? Az, hogy az iskolai elöljáróság berendeli, ha kell kényszerrel is, a tanköteles gyermeksereget s a tanítónak jut osztályrészül ama
