Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 4. szám - H. Egyed Dávid: Nagypéntek
107 az Isten igéjéért. Meghalt, hogy halálával az örökéletet szerezze meg számunkra. De mielőtt megölték volna, felfeszítés fájdalmával kínozták, gúnyolták és csúfot űzték belőle, Ő azonban békével tűrte mindezt, mert erőt adott lelkének az a nagy szeretet^ melyet érezett az emberiség iránt, melylyel bennünket ma is szeret. Ez a Jézus, ez az Isten fia, ki emberré lett, hogy mint ember adjon példát az embereknek, hogyan kell jámboréi, istenesen élni és hittel meghalni: ez a Jézus legyen nektek is példátok kedves gyermekeim. Élete, tettei, szavai és tanításai világítsanak előttetek, hogy e világosság fényénél megtaláljátok azt az utat, mely a mennybe, Istenhez vezet! Ennek a Jézusnak, Isten egyszülött fiának haláláról és a keresztfán mondott szavairól akarok ma nektek s veletek beszélni. Jézus szenvedése történetében már annyira haladtunk, hogy elkísértük őt a Golgotára; láttuk, hogy testi erejétől kimerültén, mint esett el; de lelke erős volt, mert még. vigasztalni is tudta a siró asszonyokat, mondván: „J éru zsálem leányai, ne sirassatok engem, hanem sjrássátok magatokat és saját magzataitokat!“ Még ekkor sem az^íPközelüfioMraifilirTS-sz«rvnd£sei hatották át, hanem népe sorsa, népe jövője, az emberiség üdve. Mikor kiértek a Golgotára, a katonák megkezdték kegyetlen művöket, a mint nekik megparancsoltatott. Durva emberek voltak ezek, elfásúlt, könyörtelen szívvel, kik nem éreztek szánalmat és részvétet az iránt, ki kezeik alatt feküdt, vérezett és szenvedett; hanem inkább csúfolták, gúnyolták azt. A nemes szívű ember mit érez, ha felebarátját szenvedni látja? Gyermek! Szánalmat. Tanító: Ereztek-e szánalmat a katonák, látva Jézus kínjait? Gy. Nem, sőt gúnyolták őt. T. Ha Jézus igazságosan lett volna elitélve, ha megérdemlette volna a halált, szabad lett volna-e még akkor is gúnyolni? Gy. Nem; még akkor is szánakozni kellett volna rajta T. Ha látod embertársad, felebarátod nyomorát fájdalmát és keservét, még ha megérdemelte is azt: ne gúnyold, ne csúfold, ne nagyobbítsd ezzel is kínjait, mert ez nemcsak embertelenség, szívtelenség, hanem még rút bűn is; hanem ha teheted, és pedig teheted, szóval és tettel mutasd meg neki, hogy részvéttel vagy iránta, ezzel csillapítod fájdalmát, üdítő cseppet bocsátasz szenvedése poharába; ha ezt teszed, akkor azt tetted, a mire a nemesen érező szív kötelez, a mit az emberi kötelesség parancsol! így tettek-e a közkatonák? Gy. Nem. T. Egy közönséges embert a közkatonák csúfolódása és gúnyolódása talán annyira bántott és indulatba hozott volna, hogy erős szavakkal, sértegetésekkel kényszeríti, tüzeli fel a katonákat, hogy mielőbb megöljék. így tett-e Jézus? Gy. Nem. T. Mit felelt Jézus a gúnyolódásokra? Gy. „Atyám b ocsáss meg n e k i k ; mert nem tudják mit c s e 1 e k e s z n e k I3" T. Erezte-e Jézus a katonák durva Giantalmait? Gy. Erezte, épen azért imádkozott, hogy Isten bocsássa meg nekik e bűnt. T. Jézus tudta, hogy a katonák bűnt követnek el gúnyolódásaikkal, mégis hogyan menté őket imájában Isten előtt? Gy. Hogy: „nem tudják mit cselekesznek“. T. Mit tenne a közönséges ember hasonló körülmények között? Gy. Szidna, gyalázna, Isten büntetését kérné a bántalmazók fejére. T. így cselekszik-e a nemesebb érzésű ember is? Gy. Nem; az úgy tesz mint Jézus, menti még ellenségét is. T. Ez teszi, gyermekeim, igazán próbára a keresztyént, hogy megmutassa hű követője-e
