Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 4. szám - H. Egyed Dávid: Nagypéntek
108 Krisztusnak. Mit kért Jézus az Istentől elleneire? Gy. Bocsánatot. T. Megbocsát-e Isten a rossz embernek? Gy. Igen, ha megbánja vétkét és megjavul. T. Jézus is odagondolta imájába a megbánást és megjavúlást. Jézus itt úgy gondolkozott, mint a legjobb, a legnemesebb az emberek között. Ezeket hallva, látva, érezve, tudva, mit kell nekünk is erős lélekkel, megnemesűlt szívvel megfogadnunk nagypénteken ? Gy. Hogy szintén úgy akarunk tenni, mint Jézus. Ha az emberek bántanak is bennünket, nem arra kérjük Istent, hogy büntesse meg őket, hanem arra, hogy javítsa meg Őket és bocsásson meg nekik. T. Ha ezt. teszitek, gyermekeim, akkor lesztek igazi keresztyének, a Krisztus követői. Kik állottak még Jézus keresztje alatt? Gy. Mária, Jézus anyja és Mária Magdolna? TT^ÍiTérezhetett az anya, látva fia kinjait és halálát? Gy. Gyötrő fájdalmat. T. Simeon megjövendölte Máriának előre: „Egykor tőr fog szíveden keresztülhatni!“ Ez a tőr, a fájdalom, érte Mária szivét. Minő reményeket fűzhetett Mária Jézushoz, mint gyermekéhez? Gy. Hogy öreg napjaiban gondozni és ápolni fogja őt. T. Tehette-e ezt Jézus? Gy. Nem, mert meg kellett hallnia. T. Minő halállal ? Gy. Olyan halállal, a minő a legnagyobb gonosztevő büntetése volt abban az időben. T. A halálnak e neme minő hatással lehetett Máriára? Gy. Ez csak fokozta amúgy is nagy fájdalmát anyai szivének. T. Hát Jézus kínjai között észrevette-e anyját ? Gy. Igen. T. Mi bizonyít a mellett, hogy anyjára is gondolt ? Gy. Gondoskodott róla, még a kereszten is, hogy ne legyen gondviselő nélkül. T. Kinek a gondjaira bízta édes anyját. Gy. Jánoséra, ki tanítványa volt. T. Miként szólt Jézus a keservesen siró anyához? Gy. „Asszony imhol a te fiad!“ rámutatva Jánosra. T. Mit szólt Jánosnak? Gy. „Imhol a te anyád!“ rámutatva Máriára- T. Ezzel azt akarta mondani Jézus, hogy János helyettesítse őt anyjánál; hogy fia helyett fia, támasza, ápolója, gondozója legyen. Megértette-e ezt János? Gy. Igen; mert azon órától fogva magához vette Máriát és fiúi szeretettel gondozta. T. E szép példából tanuljátok meg gyermekeim milyen legyen a gyermek szülőihez; a barát barátjához. Mikor mái’ mindenki elhagyta Jézust Istenen kívül, ki maradt folyvást mellette ? Gy. Anyja és barátja János. T. Az anyai és az igaz baráti szeretet kitartóbb mindennél ; ilyen a hálás gyermeki szeretet is. Jézus egész haláláig szerette anyját, még a halálban a nagy fájdalmak között is gondoskodott róla, hogy halála után elhagyatva ne legyen. Isten után első volt anyja, kit oly mélyen tisztelt és szeretett. T. Mit tanulhatunk itt Jézus példájából? Gy. Hogy Isten után szülőinket szeressük legjobban, öreg napjaikban gondoskodjunk róluk; de becsüljük meg és szeressük az igaz barátot is, mert az igaz barát nagy kincs. Mikor már a vérvesztés miatt testi ereje fogyatkozott, szívének fájdalmai és szorongásai pedig nőttön nőttek s a javakorban levő férfiú erős természete küzdött a halállal, akkor így szólt Jézus : „Szó m j u h o zom!“ Természetes következménye ez a kimerülésnek és a láznak. Azután hogyan sóhajtott fel? Gy. „Én Istenem, én Istenem, miért h a g y á 1 el engemet!“ T. Jézus valóban azt hitte, hogy Isten elhagyta Őt? Gy. Nem; hiszen Jézus tudta, hogy Isten szereti. T. Mit akart tehát e szavakkal mondani? Gy. Kérni akarta Istent, hogy adjon neki erőt a fájdalmak elviselésére. T. Úgy van. Jézus e szavai megegyeznek a XXII. zsoltár
