Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - M. Nagy Bálint: Márczius 15-dikének megünneplése a népiskolában
küldött is megváltót, a Jézust. József és Mária Dávid családjából való. Bethlehem Dávid városa. Karácsonykor nálunk tél van. De a hol Jézus született, ott soha sincs tél, azért a pásztorok akkor is künn őrizhették nyájaikat. Az angyalok láthatatlan mennyei lények. — Karácsony, Jézus születésének ünnepe, ránk nézve örömünnep, mert Jézus volt az emberek legnagyobb jóltevoje. Karácsonyi énekek: „Boldog ürömnap derült ránk“ ... (D. é. k. 582.) „Hivek, zengjünk dicséretet“ . . . (D. é- k. 38.) „Krisztus Urunknak áldott születésén“ ... (D. é. k. 32.) — Nyolcz nap múlva nevet nyert Jézus; ennek az ünnepe van újévkor. Karácsonyi szünet. Papp József. (Vége következik). Márczius 15-clikének megünneplése a népiskolában.*) A) Tárgysorozat: I. A „Hymnus“ eléneklése az iskolás gyermekekkel, (ha lehet több hangon). II. Alkalmi ima. III. Alkalmi beszéd, mely a pályázaton jutalmat nyert; e közben szavalás: a) „Nemzeti dal“ Petőfitől (ott a hol megvan jelölve). b) „Szózat“ Vörösmartytól (ott a hol meg van jelölve). IV. A „HonfidaP eléneklése, az egész osztálylyal, (ha lehet több hangon). V. Bezáró ima, úgy, mint fentebb. Jegyzet: a) Ezen ünnepélyre meg lehet hívni az érdeklődő közönséget, hogy ez által jelentőségében nyerjen. b) Az ünnepély lefolyása után az egész napra szünet adatik a gyemekeknek. c) Délután népünnep. B) Alkalmi beszéd. Mózes azt mondá a zsidónépnek, midőn kihozta az egyiptomi fogságból: „Megemlékezzetek e napról, melyen Egyiptomból, a szolgálatnak házából kijöttetek, mert hatalmas kézzel hozott ki onnét titeket az Úr. E hónapbau esztendőnként ünnepet tarts!“ Ti már, édes gyermekeim, tudjátok az előző történetekből, mily nyomorúságos h elyzetben voltak a zsidók Egyiptomban, mennyit kellett szenvedniök. Sanyargatták üldözték őket; míg végre megkönyörült rajtuk az Úr, rendelt egy derék férfiút, ki onnét Őket kiszabadította. Kérditek talán: miért volt helyzetük oly mostoha ? miért sanyargatták Őket? Azért, mert idegen nép hatalma alatt állottak, tehát kénytelenek voltak az idegen nép elomentségét támogatni, gyámolítani. Nem követhették nemzeti szokásaikat, saját érdeküket fel kellett áldozni más nép érdekének; hagyományaik, nemzeti törekvéseik alárendeltettek más, náluknál hatalmasabb népnek, hogy az boldogúljon. Hogy pedig ezen leigáztatás alól felszabadúltak, nagy hálával tartoztak a népek sorsát igazgató mennyei Atyának. Azért rendelte el Mózes, hogy a szaba*) Lapunk e jeles czikke, melyet a vasi közép ev. egyházmegyei tanítóegyesület pályadíjjal tüntetett ki, külön lenyomatban is kapható mérsékelt áron az egyesület pénztárosánál, Schranz János ev. tanító úrnál Körmenden. Egyúttal köszönetét mondunk a tisztelt egyesületnek szives készségéért, melylyel pályadíjas munkáját lapunk számára átengedte. Szerk.
