Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - Bognár Endre: Vágyaim és óhajaim az elemi népiskolával szemben
68 rag-yog a rózsa fénye, s estve gyakran elhervad már!“ Egy napon, talán egy órában hangzott fel egyházunk minden imaházában mindnyájunk közös fohásza: „Szeretetnek s kegyelemnek Istene, tartsd meg tenger fájdalmában számunkra a Királyt, az ország Atyját, prot. egyházunk felséges Védőjét!“ A dunántúli ev. egyházkerület három soproni tanintézete, a theol. intézet, fogymnasium s tanítóképző-intézet, tanáraik s az összes ifjúság jelenlétében február 5-én, az elhunyt trónörökös temetése napján, tartott, mintegy családi körben, rövid megható gyászünnepélyt, mely alkalommal, a tanítóképzo-intézeti ifjúság összhang- zatos gyászdala után, nt. Mül ln er Mátyás lyceumi igazgató úr ecsetelte meleg szavakban azon veszteséget, mely a felséges kir. házat s hazánkat Rudolf trónörökös elhunytával érte, a meghatottság hangján szólott az egész országot betöltő nagy fájdalomról, s végre az egek Urát kérte szivre ható imában, hogy ne hagyja el nemzetünket s királyát, a szomorúság e nehéz napjaiban! Az egyszerű szép ünnepély befejezését a „Hymnus“ képezte, melyet a jelen voltak helyeikről felállva énekeltek el. A soproni ev. gyülekezetnek f. hó 17-én tartott gyász-istenitiszteletén nt. Brunner János lelkész úr tartotta, német nyelven, az egyházi beszédet. Az oltárnál nt. Zábrák Dénes lelkész úr mondott magyar nyelven alkalmi imát. A templom zsúfolásig megtelt mindenféle rendű, rangú s felekezetű gyászoló közönséggel. Ott voltak a különféle hatóságok, felekezetek s testületek képviselői s valamennyi ev. tanintézet tanárai s növendékei. Vágyaim és óhajaim az elemi népiskolával szemben. Ha a jelent a múlttal egybevetjük, első látásra is szembeszökő a különbség. Nagyobb követelés, több eredmény. És midőn ezt minden téren tapasztaljuk, hazai népnevelésünk nem csinálhat kivételt. Itt is nagyobb követelésekkel lép fel a jelen a múltnál. Mert míg hajdanta, nem is oly régen, alig egy emberöltővel előbb, megelégedtünk vele, fényes eredménynek mondottuk (az is volt), ha a gyermek 6 télen át megtanult jól írni, olvasni és számolni; ma e három fontos és főtárgy körül mennyi minden más tárgy csoportosul! így teszem elő van Írva, hogy az iskolás gyermek, mikor az iskolából kilép, gondolatait szóval és írásban hazai nyelvén szabatosan tudja kifejezni; elő van írva, hogy úgy a természettan-, mint a természetrajzban kellő jártassággal, alapos ismeretekkel bírjon; megvárjuk tőle, hogy ne csak a hazai történetet és hazai földleírást tanulja és ismerje, hanem az általános történetet és földrajzot is legalább főbb vonásaiban tudja; megköveteljük, hogy polgári jogait és kötelességeit, melyeket egykor mint a haza alkotmányos polgára gyakorolni lesz hivatva, egyaránt ismerje. •
