Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - Bognár Endre: Vágyaim és óhajaim az elemi népiskolával szemben
69 Már az elmondottak magukban is oly rengeteg dolgot adnak a lelkiismeretes tanítónak, hogy becsülettel megfejteni csak az képes, ki a jó és czélirányos tanításnak módszerét ismeri és eszközeivel rendelkezik. De még ezzel nem merítettük ki a követelések hosszú sorát. Gazda lesz a fiúból, apja nyomán indúl: szánt, vet, fákat, ültet. Tehát be kell őt vezetni a mezei, gazdasági, kertészeti gyakorlatokba. A szántó-vető télen nem szánthat \7ethet, henyeség pedig' a test és lélek megölője; tehát a házi-iparnak oly nemére tanítandó meg a gyermek, mit télen át a meleg kályha mellett is haszonnal gyakorolhat az ember. Hivatva lesz a gyermek egykor apja helyett a család külső és belső gazdaságát vezetni; hogy takarékos gazda legyen, a takarékosság erényét már az iskolában kell a gyermeknek gyakorlatilag elsajátítani. Ép testben lakik az ép lélek; a szellem mellett a test fejlesztésére is hatni kell az iskolának. Egy ilyen iskola, hol mindezek elöfordúlnak, taníttatnak, valóságos kis falusi gimnázium; azok a gyermekek, kik itt tanulnak és ha mindenből csak valamint tudnak is, valóságos kis falusi a k a- démikusok! Boldog emlékezetű Trefort Ágoston még messzebb ment. Szerinte az iskola egyenes feladata, hogy intelligens, egészséges és vagyonos polgárokat neveljen. De hát mindezek csak vágyak és óhajok-e? melyeket a népiskola meg nem valósíthat ? Föltéve, hogy a mit mondottunk, mindaz megvalósítható; azt az elemi népiskola feldolgozni, a tanuló felfogni, megtanulni képes: ott vagyunk-e, a hol lennünk kell? Az én vágyaim óhajaim az elemi népiskolával szemben másban kulminálnak. Ne felejtsük: a tudás (magában legalább) nem áldás. Ne felejtsük, hogy az elemi népiskola jól felfogott czélja olyan, mint egy nagy épület, mely két szárnyra épül. Csonkán marad az egyik szárny, csonka lesz az egész épület. Az elemi népiskola egy részről oktat, másrészről nevel. A nagy épület egyik szárnyát már nagyon is kiépítettük, menjünk vissza, s építsünk a másik szárnyon is, melynek építése elmaradt. Sokat oktatunk, keveset nevelünk. Jövőre, mikor oktatunk, akkor is oktatva neveljünk. Különben, ha a czélba vett nagy épületnek csak azt a szárnyát nyújtjuk ki, mely az oktatásnak felel meg, attól tartok, hogy a mely áldott föld eddig alkalmatlan talaj volt oly mag befogadására, minők az anarchismus, socialismus, kommu- nismus stb. tanai, hazánkban is megváltozik.
