Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Hajas Kálmán: Hogyan kedveltessük meg a néppel az olvasást?
54 A mint az eddig mondottakból önként következik: szükség, hogy a tanító maga is rendelkezzék minél több ifjúsági olvasmánynyal; mert csak akkor beszélhetünk el valamit a gyermek előtt, ha előbb magunk is olvastunk. Ékkor aztán búzdítólag hatva a gyermekekre, áldozatkészségökhöz folyamodunk. Tudjuk magunkról, hogy gyermekkorunkban nem egyszer jutottunk egy pár krajczárhoz; de mi aztán siettünk is azt csakhamar értékesíteni, s letettük a biztos takarékpénztárba: „a zsidó ládájába“ egy kis nyalánkságért. Ez igy volt előbb, így van most is, de ne legyen így ezután Sokkal örömestebb odaadja a gyermek krajczárját hasznos olvasmányok megszerzésére, ha azok iránt felébresztettük érdeklődését ; s milyen lelki öröm derengi át egész valóját, ha az így szerzett könyvből olvasva, eszébe jut, hogy Ő is adott hozzá egy-két krajczárt. A legszegényebb is meghozza áldozatát, mert a jó példa vonzza mindegyiket, s a kinek nincsen zsebpénze, addig kéri, ostromolja szülőjét, mig az édes anyai kebel meg nem lágyul. Különösen népes iskolában hamar felszaporodik a gyűjtemény egy forintra, pedig azért már kaphatunk egy-két jó könyvet. — No, gyermekek megjött a könyv! Nézzétek csak milyen szép! Ugy-e nem sajnáljátok érte pénzeteket? Lássátok, ez a könyv a tietek, édes kincse mindnyájatoknak. Ezt a könyvet majd szépen olvasgatjátok odahaza. De hogy többen is olvashassatak egyszerre, újra megkezdjük a gyűjtést egy másik könyvre; tudom, hogy annak az árát hamarább összehozzuk. Te, édes fiam, ird le mindnyájunk nevét szépen e tiszta füzetbe, s a ki hozott egy pár krajczárt, annak a neve után ird oda adományát; majd meglátjuk mire megyünk. Te léssz egyúttal pénztárosunk is. Itt van mindjárt 10 krajczár, ez az én áldozatom! Az így szerzett könyvek aztán az iskoláé maradnak. Megőrizzük őket abban a nagy szekrényben, s az lesz könyvtáratok! Ily módon elhat tevékenységünk a családi körbe, hol szinte rokonszenvesen fogadják e megindult mozgalmat, s a mint a szülők látják gyermekeiket olvasási gyönyörükben, magok is megkedvelik azt, s észrevétlenül kezükbe veszik a könyveket, melyektől eddig idegenkedtek. A földből kell kinőni a növénynek, úgy lesz gyümölcsöző; a gyermek szíve az igazi termő talaj, mely legjobban képes befogadni a magot. Igaz ugyan, hogy ott is akad útfél, honnan a vétkes indulatok s szenvedélyek madarai majdan felkapdossák az elhintett jó magot, akad kőszikla is, hol a jó szándék hajótörést szenved; de a legtöbbnél fogékony szívekre talál, s százszorosán megtermendi a jó erkölcsöknek nemes és szívboldogító gyümölcseit. Most már el van készítve a nemes magnak talaja: a mustármag elhintetett a gyermeki szívekbe, ne késedelmezzünk nagyobb tért hódítani, s ügyünknek pártfogókat szerezni. Kérjük ki a lelkész, felügyelő s iskolaszék tagjainak támogatását s közreműködését; egyesített erővel csudákat mívelhetünk népünk üdvére, nemzetünk felvirágzására. Ha megnyerhettük az intéző köröket a szent ügynek, akkor egy népesebb gyűlésen — conventen — ajánljuk az egyházközség tagjainak figyelmébe a népiskolai és népkönyvtár felállítását, hivatkozva eddigi törekvéseinkre, ecsetelve azon kiszámíthatatlan hasznot és nyereséget, mely ezáltal népünkre háramlik. Bizonyára megszavaz az egyházi közgyűlés bizonyos összeget, tiz vagy tizenöt
