Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Tárcza
forintnyi évi járulékot a népiskolai könyvtár gyarapítására. Évek folyásával úgy felszaporodik könyvtárunk jobbnál jobb müvekkel, hogy benső örömérzettel mondhatjuk magukról: nemzetem nagygyá léteiének pantheonjához én is járultam egy homokszemmel! Haj as Kálmán. Tárcza. Visszapillantás az elmúlt évre. Sok gyászt hozott ez esztendő úgy édes hazánkra, mint egész Európára is. A halál angyala megforgatta pallosát fejünk felett, s nem egy oszlopa nemzetünk léteiének, vezére elŐhaladásunknak dőlt ki az élők sorából, betölthetetlen űrt hagyva maga után. Nagyjaink egymásután költöznek el közülünk s nincs e gyakorlatias irányú kornak nagy szülötte, ki azoknak nyomdokaiba léphetne. Pedig ha valaha, úgy épen korunkban érezzük szükségét egy lángelmének, ki keblében hordva legszentebb érzelmeinket, a bölcseség égi válágánál átvezetne bennünket biztos révpartra azon számtalan veszélyek között, melyek ma eszméinket fenyegetik. A bábom Damokles kardja az új év hajnalán ép oly fenyegetően függ fejünk felett, mint ezelőtt egy évvel. A kormányok hivatalos nyilatkozatai tele vannak ugyan békebiztosításokkal, de azok a költséges, a népek erejét felemésztő hadi- készülődések, melyek lázas erővel folynak Európaszerte minden államban, azt látszanak bizonyítani, hogy a béke tartósságában a fejedelmek maguk sem hisznek. Nyugaton részint anyagi érdekek, részint megtorlás vágya tartja ébren a liarczi szellemet, keleten egyrészt önállóságra törekvés, másrészt hódítás- vágy emelgeti lopva zászlait. S általában bizonyos sejtelem uralg a népek szíve felett mindenfelé, mely egyre azt súgja, hogy a háború elherűíhetetlen. Sokszor azt hittük a nap lealkonyodtával, hogy a megviradó hajnal első sugarai harczi kiáltványokra esnek, s a fölkelő napot csatába induló fegyverek üdvözlik. De eltűnt ismét és ismét ez a fenyegető rém, hogy idő múltával újra előbukkanjon ijeszteni a békének örvendő polgárokat. Honnan e hosszú, szinte a türelmet kimerítő habozás? Aligha csalódunk, ha annak a körülménynek tulajdonítjuk, miszerint minden állam érzi magában, hogy egy kitörő háború vége és végeredménye a mai viszonyok közt beláthatatlan. Annyi és annyiféle érdekek, oly különös, eddig ismeretlen erők léphetnek fel a háború folyamában a küzdőtérre, hogy nincs az a hadvezér, az az államférfi, ki azokkal előre számot vetni képes volna, azoknak horderejérol, esetleges szövetkezéseikről csak távoli fogalmat is szerezhetne. Szellemi mívelodésünk útja tudniillik igen számos irányban ágazott el. Az értelmi képzettség s tudományosság terén az utóbbi időben óriási haladást tettünk. A fáradhatatlanul kutató ész a természetnek számos titkairól lerántá a saisi leplet s ügyes találmányok segélyével oly műveket hoz létre, minőket csak néhány év
