Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Hajas Kálmán: Hogyan kedveltessük meg a néppel az olvasást?
Lincoln Ábrahám is még 19 éves korában favágó volt, s később vasszorgalmú önképzés által annyira vitte, hogy az északamerikai egyesült államok megválasztották Őt elnöknek. A legméltóságosabb állás, a mit a nép gyermeke, az egyszerű favágó elérhetett. Hosszas dolog lenne mindazon jeleseket, mint ragyogó csillagokat, feltüntetni, kik önképzés által felejthetetlen nevet vívtak ki magoknak, s kiknek jótékony működése az egész emberiségre kihatott. Most csak azon hasznos tanulságot vonjuk ki az eddig mondottakból, hogy igyekezzünk magunkat mi is olvasás által tökéletesbíteni, s a népnek gyermekeit s magát a népet is a művelődés eme magasztos eszközének megnyerni, hogy ne legyen széles e hazában ház, hol az olvasásnak jótékony hatását ne éreznék. Hogy pedig ezen czélt annál bizonyosabban elérhessük, s a népnek módot nyújtsunk hasznos könyvek olvasására, állítsuk fel e végre: az iskolai és népkönyvtárakat. A mint a gyermek feljo az iskolába, mindjárt tudatára ébred azon gondolatnak, hogy ő tanulni jött ide, s tanulási kedvet mutat olyasmihez, a mit gyenge elméjével felfogni képes. Különösen nagy érdeklődéssel viseltetik a szinezett képek iránt, melyeken az egyes tárgyaknak ismeretes alakjait látja.Ily képek vonzó előadás mellett a gyermek tudásvágyát ébresztik s képzelő tehetségét erősítik. Semmiről sem tanul a gyermek örömestebb, mint képekről,s ha egy-egy alkalmas versecskével fűszerezzük előadásunkat, azáltal meg épen bizalmas lábra helyezzük magunkat gyermekeinkkel. Ne felejtsük el azonban gyermekeinknek emlékezetébe hozni, hogy ezek a kis versek könyvekben vannak mind megírva, s majd ha ők is megnőnek, olvashatnak ezeknél sokkal szebbeket is hasznos könyvekből. — .De lássátok édes gyermekeim, nemcsak ilyen verseket lehet ám a könyvekből olvasni, hanem még szép meséket is. Egyet mindjárt el is mondok a hűséges kutyáról, a torkos Juliskáról a szófogadatlan Feriről stb., később a hófehérkérői, a hamupipőkéről, az okos leányról stb. Ugv-e ezek még sokkal szebbek voltak, mint azok a kis versecskék, melyeket már eddig tanultatok; hanem ezeket nem szükséges úgy szóról-szóra megtanulnotok; hallás után is elbeszélhetitek a magatok szavaival. Csak próbáld meg te Lajos! Látod, te már el tudtad kezdeni. Jól van! Most én ezt a kis mesés könyvet oda kölcsönzőm neked, Mari. Te már nagy leány vagy; olvasd el majd otthon Lajostok előtt fennhangon még egyszer a „Szófogadatlan Feri“ meséjét azután majd holnap elbeszéltetem vele itt az iskolában.“ Ilyen eljárás által csakhamar hullámzásba hozzuk a gyermek kedélyét, s a nagyobb tanulók csak úgy égnek a vágytól, hogy bárcsak ők is megkaphatnák egyszer a mesés könyvet. Öntudatosan vezéreltem a gyermeket úgy, hogy maga kívánja megolvasni azt, a mi a könyvekben lelhető. S most már itt az ideje, hogy az ügyesebb növendékek kitüntetésképen könnyen érthető elbeszéléseket kapjanak kezeikbe, s azokat üres óráikban olvasgassák. Ha az egyik olvas, a másikra is ráragad mintegy az olvasási kedv, s így lassan bár, de biztosan elérjük czélunkat, mely által olyan tőkét teszünk le a gyermek kezébe, mely dúsan kamatozik egész életében