Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 1. szám - Papp József: A vallásoktatás protestáns népiskoláinkban
pon uyugvó erényes és jellemes élet, a mint azt a keresztyén vallás tanítja. E czélt pedig legfoképen a vallásoktatás által érhetjük el. A vallásos érzelmek forrása a szív, a vallásos képzésnek tehát elsőben kedély- képzésnek kell lennie, vagyis a gyermek szivében meglevő sejtelemszerű érzést tiszta vallásos érzelemmé fejleszteni. Fel kell mutatnunk előtte az Istennek mindeneket intéző hatalmát és végtelen jóságát s ez által az Ő szivét és akaratát is a szépre, jóra és igazra irányítani. De fel kell tüntetni előtte azt is hogy Isten mindnyájunknak szerető atyja, a kihez mindenkor hittel és bizalommal fordulhatunk; szóval a vallásoktatásnak Istent az emberhez, az embert pedig Istenhez kell vezetnie, — a Jézus Krisztus által. A vallásoktatásnál azonban nemcsak az érzelemre és akaratra kell hatni, a kutató ész is megkivánja a maga jogos helyét; a vallás ne csupán homályosabb vagy tisztább érzelmekből álljon, hanem menjen az át a szívből az értelembe, a tiszta öntudatba; ez ád a szívnek s kedélynek megnyugvást és az akaratnak szilárdságot. S így eljutottunk a vallásoktatásnak tulajdonképeni s legfőbb czéljá- hoz, mely nem egyéb, mint az erkölcsi szabad önéi határ ozás; és ezen erkölcsi szabadság végső czélja minden emberi képzésnek is, mert csak odaadó bit által érheti el az ember rendeltetését e földön. Mivel pedig az ember nemcsak Istenével él közösségben, viszonyban, hanem még inkább s közetlenebbűl embertársaival, a vallásoktatásnak nem szabad megfeledkeznie az erkölcsi élet azon nyilvánulásairól sem, melylyel ember embertársának tartozik. Vallásoktatásunk által fel kell tehát ébresztenünk a gyermekben a felebarátaink iránti szer etetet s mindazon társadalmi erényeket, melyeknek forrása a szeretet. — Evang. vallásoktatásunknak mindezen eszményi feladatok mellett még egy gyakorlati czélt is ki kell maga elé tűzni: be kell vezetnie a gyermeket evang. egyházunk életébe, meg kell vele kedveltetnie vallási életünket s annak intézményeit, hogy szeresse azon egyházat, melynek egykor ő is tagja leend. s tudjon buzogni, sőt ha kell. áldozni is annak ügyéért. Erre különösen nagy szükség van napjainkban, midőn a vallási és egyházi ügyek iránt való közönyösség oly általános Neveljen tehát a népiskolai vallásoktatás az egyháznak hitbuzgó, de mások vallásos meggyőződése iránt türelmes tagokat. A vallási türelmetlenség nem jelent igazi hitbuzgóságot, s viszont a vallási türelem nem jelenti a saját hitünkben való közönyösséget.. Mondjuk el Goethével mi is: „Hiszem, hogy a magam útján mennybe jutok, de remélem, hogy Isten végtelen jóságánál fogva más embert is odasegít a maga útjáu.“ n. A vallasoktatás anyaga. A vallásos nevelés alapját a szülei ház veti meg; az ott nyert benyomások a legmaradandóbbak, s úgyszólván az egész életen átkisérik az embert. Sajnos, hogy napjainkban sok szülő akár közönyösségénél fogva, akár a földi élvezetekbe való elmerülése miatt, a gyermek vallási érzelmeinek fejlesztését elhanyagolja. A mint a gyermek iskolába kerül, attól kezdve a család szerepét az iskola, az anyáét a tanító veszi át; ámbár a család befolyása azután is érvényesül, hol támo- gatólag, hol pedig gátlólag. Ha a család, főképen pedig az anya, a gyermek tudás
