Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 1. szám - Papp József: A vallásoktatás protestáns népiskoláinkban
A vallásoktatás protestáns népiskoláinkban. Az 1868-ban hozott XXXVIII. t. ez. alapján kiadott min. tanterv a népiskola összes tárgyainak tantervét megállapítja, csupán a hit- és erkölcstan tanítására nézve nem jelöl ki semmi tananyagot. Erre nézve szabad rendelkezést, hagy fenn az egyes felekezeti hatóságoknak. „A hit- és erkölcstan tanításáról — mondja a népoktatási tanterv — a vallásfelekezetek tartozván gondoskodni, e tantárgy iskolai évfolyamok szerinti felosztásának és terjedelmének meghatározása a vallásfelekezeti hatóságok jogköréhez tartozik.“ E szerint evang. egyházunk is maga szabhatja meg a vallásoktatás anyagát, tanításának menetét és módját. E kötelezettségének evang. egyházunk meg is felelt; minden egyházkerület gondoskodott oly specziális tantervről, mely a vallás- oktatás tananyagának részletes kijelölését tekinté legfőbb feladatának. Van tehát 4—5 tantervűnk is, mely evang. felekezetűnk vallásoktatásáról szól. Ez azonban már az egyöntetűség rovására esik. Mindenesetre czélszerűbb volna, ha a magyar- országi egyetemes evang. egyház közösen állapítaná meg a vallásoktatás tantervét; be fogja ismerni mindenki, hogy nem szükséges, miszerint Tiszántúl más terjedelemben s más menet szerint taníttassák a vallástan, mint Dunántúl. A vallásoktatás egyöntetűsége csak nevelné országszerte a szétszórtan élő hitfelekben az összetartozás érzetét, a mi — úgy hiszem — egyházunknak mindenkor csak javára válnék. Feladatunkéi tűztük ki e szerény folyóirat hasábjain a protestáns vallásoktatás feladatának, tananyagának, részletes tantervének s tanítási módjának megbeszélését s megvitatását. Szóljon hozzá kiki legjobb meggyőződése és tudomása szerint, s aztán győzzön a jobb. Ámbár czikksorozatunk általános szempontokból fog kiin- dúlni, a tananyag részletes feldolgozásánál mégis a dunántúli evang. egyházkerület által kiadott tantervet fogjuk szemelőtt tartani, egyrészt, hogy értekezésünkben reális alapra támaszkodjunk, de másrészt azért is, mert e tantervet közelebbről ismerjük, s azt a gyakorlatban is alkalmazzuk. I. A vallásoktatás czélja. A nevelésnek, melyhez összes iskolai oktatásunk is tartozik, feladata, hogy az embernek minden tehetségét öszhangzatosan fejleszsze. A vallásos érzelmek az embernek vele született tulajdonságai, valamint maga a vallás, a hit, általános szükséglete. Minden emberi szívbe be van oltva az Isten utáni vágy, egy magasabb lénytől való függésnek sejtelme; e természetadta képesség- s hajlandóságnál fogva él a. hitnek kisebb nagyobb fokú érzete a földnek minden népében, az afrikai.vad négerben úgy, mint a művelt kinaiban, vagy az európai keresztyénben. Ha tehát a nevelésnek az a feladata, hogy az ember összes tehetségeit fejleszsze: legkevésbbé szabad figyelmen kivül hagynia a vallásos érzelmeket. Ezen érzelmek nemesítik meg az ember egész életét s törekvéseit; egyedül a vallásos érzület nyújthat az embernek igazi lelki megnyugvást. A nevelés az embert erőinek öszhangzatos kiművelése által képessé teszi ren deltetési czéljának betöltésére. S mi az ember rendeltetése? A tiszta erkölcsi ala
