Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 1. szám - Bancsó Antal: A világtörténet két bizonyságtétele a vallásról
ként érvényesült az összes ó-kori népek életében. Az összes régi népek vallása határozott jellegű nemzeti vallás, melylyel a legszorosabb összeköttetésben állottak a nemzeti szokások és erkölcsök, az egész nemzeti élet Sőt természetes, hogy a vallásnak e jelleme befolyással volt az ókori népek nemzetközi viszonyaira is, A mint a vallási meggyőződés kifolyása volt az, hogy a zsidó nép az Isten kiválasztott népének tartotta magát s a pogány népeket lenézte; épenúgy nem a magasabb műveltség, hanem első sorban a vallás befolyásának tulajdonítandó az is, ha a görög nép mindenkit, a ki nem volt görög, barbárnak nevezett és csak arra tartotta méltónak, hogy rabszolgává tegye. Ez a viszony, a vallásnak a nemzeti élettel való szoros összefüggése magyarázza meg a népeknek vallásuk iránt tanúsított féltékenységét és a vallás-háborúk kegyetlenségét. Erezték a népek mintegy ösztönszerűleg, hogy vallásukkal áll és esik nemzeti önállóságuk is. Ez a viszony magyarázza meg azt a tényt is, hogy világbirodalmakat csak azon népek alkottak, melyek politikájuk egyik sarkalatos elvévé a vallási türelmességet tették, melyet midőn a vallási türelmetlenség váltott fel, a leghatalmasabb világbirodalom is inogni és foszladozni kezdett. Ez a kifejlett nemzeti jellemvonás azonban az ókori vallásoknak egyszersmind egyik legfőbb hiánya s legnagyobb korláta. Mert a vallás az emberi természet általános követelménye és szüksége, nem méltó tehát arra, hogy az emberek és a népek között válaszfalul szolgáljon. E korláttól a keresztyénség szabadította meg a vallást. A kér. vallás, azt tanítván, hogy az Isten az egész emberiség közös mennyei atyja s az egy nyáj és egy pásztor eszméjét hirdetvén, nem egy népnek, hanem az egész emberiségnek vallása. De daczára a kér. vallás universalismusának, még benne is érvényesülnek a nemzeti sajátságok, ha másban nem, legalább a cultusban és az egyház kormányzatában, úgy hogy mi is szólunk nemzeti egyházakról. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy az újkori államok és az újkori társadalom legfontosobb intézményei a kér. vallás szellemében gyökereznek, — s így a világtörténet a kér. vallást is legfontosabb társadalom-alkotó hatalomnak bizonyítja. * * *<: Vájjon micsoda tanulságot meríthetünk most már a világtörténet e két fontos bizonyságtételéből ? Meríthetjük mindenekelőtt azt a tanulságot, hogy ha a világ- történetnek legfőbb problémája — Goethe szerint — csakugyan a hit és hitetlenség közt folyó küzdelem, úgy e küzdelemben a végső diadal csak a hité lehet, mert a vallásos hit benne gyökerezik az ember természetében. Meríthetjük továbbá azt a tanulságot, hogy ha a vallás annyira össze van forrva az ember szívével, úgy azt az ember életében nem pótolhatja sem tudomány, sem művészet, sem művészet, sem általában a műveltség bármely magas foka. Meríthetjük végűi azt a tanúlságot, hogy ha a vallás oly kiváló fontosságú, mint társadalmat alkotó hatalom, úgy neki épen oly fontos helye jut a társadalmat fentartó tényezők között is. Tartsuk meg ezek alapján általános tanulságként azt, hogy a vallást szeretni, tisztelni és ápolni mindnyájunknak szent kötelességünk! Bancaó Antal.
