Evangélikus Naptár, 1996
VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA - Dr. Boleratzky Loránd: Száz éve született felsőőri Nagy Miklós lelkész
Imre, Oszkár bácsi fényképét ezzel a felirattal adta nekünk, teológusoknak: „Nyomában botorkáló testvéred.” Áldott nyomaival a soproni gyülekezetben még ma is találkozom. Kérjük Urunkat, hogy az utódok „botorká- lása” a magvetők magvetését tönkre ne tegye! Szimon János Száz éve született felsőőri Nagy Miklós lelkész A zalaegerszegi evangélikus gyülekezet történetének fényes lapjait írta tele Nagy Miklós, 35 éven keresztül végzett hűséges szolgálatával. Nemesdömölkön született 1895. február 2-án. Édesapjától — Nagy Sándortól, aki gyülekezetének nagynevű lelkésze volt — kapott indíttatást a lelkészi pályára, arra az odaadó, Krisztust követő hűséges szolgálatra, melynek jómagam kezdetben mint tanítványa, utóbb pedig mint elnöktársa is tanúja lehettem. A teológia elvégzése után segédlelkész Celldömölkön. A lelkészi szolgálatát Bobán kezdi meg — 1929-től pedig nyugdíj bameneteléig Zalaegerszegen folytatja. Mint lelkipásztornak, az arcát a hűség és a felelősség ragyogja be. Kiváló szónoki képességeit is Isten akaratának szolgálatába állítja. Életének vezérlő igéje mindvégig ez volt: „Krisztusnak kell emelkednie, nékem pedig alábbszállnom” Lelkeket költögetett halálos, dermedt álmukból. Megsokszorozza az igehirdetési alkalmakat, kiszélesíti az ifjúsági munkát. Létrehozza a „Diák- szövetséget” és a „Nőegyletet” is. Összefogja a kis lélekszámú gyülekezet erőit és öntudatot ébreszt a csüg- gedőkbe. Szívós kitartással végzi a 60 km hosszú és 40 km széles szórványterületen élők lelki gondozását. Kezdettől fogva azt vallotta, hogy személyén keresztül maga az evangélikus keresztyén anyaszen tégy ház jár a szétszórtságban élő gyermekei között. Nem törődik az egészségét aláásó fáradalmakkal, nem tekinti emberi, avagy családja érdekeit, hanem egyedül arra függeszti tekintetét, akitől a szolgálatra az elhívást és annak elvégzésére az erőt nyerte. Az 1939. évi jelentése szerint 101 községben 116 alkalommal 295 evangélikus hívőt keresett fel!1 Egyszer az elemi iskolából hazafelé menet, megkérdezett, hogy milyen embernek is tartom őt? A találgatások után végül is abban egyeztünk meg, hogy ő bizony „szigorú” ember. Nos ez a szigorúsága — a rendszeretetében, következetességében és az evangéliumhoz való tántoríthatatlan hűségében mutatkozott meg. Jutott energiája arra is, hogy megvalósítsa a Dunántúl egyik legszebb gyülekezeti házát, azzal, hogy a korábban felvett igen jelentős kölcsönt a világ- gazdasági válság esztendeiben is tör- lessze, majd visszafizesse a kicsiny gyülekezet. Megadatott számára, hogy 1 A zalaegerszegi evangélikus gyülekezet jelentése az 1939. évről. 10. 1. 62
