Evangélikus Naptár, 1996
MILLECENTENÁRIUM - Keveházi László: A lutheri reformáció hazánkban
A lutheri reformáció hazánkban Az ezeréves évfordulóra emlékezésünkben ez a harmadik történeti írás idei naptárunkban. Foglaljuk csak össze ezeket: a keresztyén állam megszületése — az előreformációs mozgalmak — a lutheri reformáció. Magyarságunk három találkozása az evangéliummal a Kárpátokban. Három különböző korban és három eltérő módon, de a tény vitathatatlan: így és ekkor érintette meg népünket az evangélium. Hogy ezek közül melyik volt az igazi és legmélyebb hatás? Hagyjuk most ezt a kérdést. De tény, hogy magyar népünk a keresztyénség megszületésével, az előreformációs mozgalmakban, és a lutheri reformációban találkozott az evangéliummal. Mi is volt hazánkban a lutheri reformáció, méginkább ágostai hitvallású tanítás? Hogyan is indult és bontakozott ki? Mi volt tartalma és szolgálata? Kik voltak képviselői és terjesztői? Egy rövidre szabott emlékezésben nem lehet minden részletre kitérni, de talán ezek a kérdések, amelyekkel érdemes szembenézni. Zoványi Jenő, a reformáció korának ismerője és kutatója „előkészített talajról” beszél. Önkéntelenül is a jézusi magvetőről szóló példázat jó talaja jut eszünkbe. Zoványi azonban sajnos negatív értelemben kell, hogy a kifejezést használja. A nép lelkében a talajt az akkori egyház visszaélései készítették elő. A katolikus Szántó Konrád egyháztörténész is elvilágiasodott, hivatásának nem megfelelő egyházról ír, meg a főpapság rossz példájáról, persze más okokat is említ. Ezen a talajon, meg a humanizmus és „erazmizmus” kritikája légkörében indulhatott el hazánkban a reformáció. El kell mondanom, hogy erre a témára a felkérést a következő címmel kaptam: Az ágostai hitvallású reformátoraink. És zárójelben sok kiemelkedő név, akikről lesz is szó. De legyen szabad — tisztelettel — a címadókkal most vitatkoznom. Mert a lutheri reformáció hazánkban nem nevekkel indult. Nem egyes kiemelkedő emberekben, hanem a nép lelkében és gondokozásában indult el valami. Ha szabad ezt az általam rossznak tartott kifejezést használni most: a lutheri reformáció hazánkban „alulról”, névtelenekkel indult. Sólyom Jenő: Luther és Magyarország című, 1933-ban megjelent könyvére szeretnék hivatkozni. Ő írja, hogy a lutheri reformáció országunkban nem nevekkel, hanem Luther írásainak a nép közötti terjedésével és olvasásával indult el. Talán már 1518-ban? Mindenesetre, ha 1521-ben már „védekezni” kellett a „lutheri dogmatizálás” ellen, akkor az érdeklődés, olvasás és az iratok terjesztése már sokkal előbb elkezdődött. Természetesen először ott, ahol polgáraink németül is tudtak. Ezért azonosították kezdetben a lutheranizmust a „német” üggyel. Érdekes és izgalmas példája ennek Sopron városa, ahol többek között arra figyeltek fel, hogy „borkimérő helyeken” esténként Luther írásait olvassák az emberek. És sok polgár házában találtak lutheri könyveket házkutatások alkalmával, meg is kapták érte büntetésüket. Ők a lutheri reformáció első tanúi és sokszor szenvedői is. 43
