Evangélikus Naptár, 1996
MILLECENTENÁRIUM - Keveházi László: A lutheri reformáció hazánkban
Ugyanilyen érdekes jelzés, hogy a lőcsei gyülekezet 1522-ben egy diákot Wit- tenbergbe küld tanulni és ugyanezt teszi a nagyszebeni gyülekezet is. Vagyis ebben az időben a nyugat- és észak-magyarországi, sőt erdélyi területeken a reformációnak már „háttere”, gyülekezetei vannak, persze vezetőkkel, tanítókkal is. Szalkay katolikus érseknek van egy mondata 1524-ből: „Mind papok, mind világiak akadnak, akik Luther Márton istentelen tanait elfogadják, helyeslik, tanítják, hirdetik és védik.” Olyan szép mondat, hogy akár egy evangélizációs sorozat esténkénti témái is lehetnének ezek a szavak egymás után az evangélium munkájával kapcsolatban. S érdemes felfigyelni arra is, hogy mind papokról, mind világiakról beszél, akiket az evangélium megnyer és akik annak szolgái lesznek. Vagyis — és itt megint Sólyom Jenő professzorra hivatkozom — a lutheri írások nyomán hazánkban az egyházi tanítás változott meg. Ezért jelentek meg ekkoriban — ezt egy későbbi, 1694-ben megjelent erdélyi egyháztörténetből idézem — már ilyen magyar nyelvű írások is: „A keresztyén szabadságról” — ,^A gyónásról.” — „A keresztségről.” — „Krisztus szenvedéséről.” — „A szerzetesi fogaladomról.” — „A két szín alatti úrvacsorázásról.” Ezek a könyvek a magyar- országi reformáció második fokozatát jelzik már, tehát a magyar nyelvű írások megjelenését. De jelzik az „új tanítás” főkérdéseit, tételeit és tartalmát is. Vagyis, hazánkban a reformáció nem egyszerűen egyházi szokások, szertartások változtatása volt — legalábbis kezdetben — hanem belső, tanításbeli változás. így érkezünk el aztán a „nevekhez” is. Isten nagy ajándéka és gondoskodása, hogy ebben az időben nevekről, kiemelkedő szolgáiról is tudunk. Képtelenség lenne mindenkit felsorolni, hát még emlékezni rájuk, foglalkozni velük külön- külön. Itt jönnek a címben megadott nevek: Dévai Bíró Mátyás, Huszár Gál, Sztárai Mihály, Bornemisza Péter, Magyari István és sokan mások. Úgy vagyunk velük, mint a Zsidókhoz írt levél szerzője, amikor a hit embereit említi, hogy lehetetlen felsorolni őket. S ők nemcsak tüzes szavú prédikátorok, hanem tudós papok is voltak. De ezen a ponton megint valami, ami a gyülekezetei érinti: az egyházi beszéd változott meg. A régi szentbeszédeket felváltották a nép nyelvén, egyszerűen és hitre hívóan elhangzott igehirdetések. Ilyen értelemben a lutheri reformáció egy országos, nagy evangélizációhoz is hasonlítható. Amit Dévairól írt Bőd Péter, hogy elhordozta a hit lámpását az országban, azt szinte minden reformátorunkról el lehet mondani. A lutheri reformáció tehát a népből indult, a nép között terjedt, szinte „népi ügy” lett. talán ezért írta Burgio pápai követ a század vége felé a római pápának, hogy Magyarország háromnegyed része lutheránus. Beszélhetnénk persze a lutheri reformáció műveltséget terjesztő szolgálatáról is, írni és olvasni tanításról, nyelvtankönyvekről és énekeskönyvekről is. De talán még ennél is lényegesebb volt, amit egy ezzel az idővel foglalkozó könyv ezzel a címmel fogalmazott: Az országút szélére vetett ország. Gondoljunk Mohácsra, a törökre, a három részre szakadásra. S ebben az időben és helyzetben éppen a reformátorok tanították, erősítették és vigasztalták a szerencsétlen népet. S talán 44
