Evangélikus Naptár, 1993
Missura Tibor: Csendesnapok, konferenciák a gyülekezetben
pontot az évvégi pontversenyhez. Iskolai tanítás és napközi után du. 1/2 5-kor nem mindig könnyű fegyelmet tartani. Valami mindig van a kezükben, színezik a hittankönyv képeit, de ha peregnek a kérdések és ha érdekes az óra, észre sem veszik, hogy már végére értünk, már csak a füzetbe írunk egy kicsit és beragasztjuk az aranymondást, imádsággal és énekkel fejezzük be az órát. Az óra után még néhány szó a szülőkkel, akik vagy végig ülték a hittanórát maguk is, vagy gyermekükért jöttek. Áldozatot hoznak gyermekeikért, de reménységünk szerint lassan ök is - gyermekeiken keresztül — gyülekezetünk aktív tagjaivá válnak. Havonta egyszer családi istentiszteleteink és az ugyancsak havonta egyszeri, a szülői korosztálynak rendezett beszélgetéssel összekötött alkalmak mutatják ezt. Öröm volt számomra, amikor VI - VII. osztályos „fiaim” Lutherről és a reformáció koráról tanulva annyira belelkesedtek, hogy hajlandók voltak szép füzetet készíteni, amibe beleragasztgatták a reformáció korabeli sokszorosított képeket, komoly teszteket oldottak meg, és a konfirmációi vizsgán is ezek a hittanos fiúk tudtak leginkább az egyháztörténeti kérdésekre felelni. Utolsó órán az Evangélikus Múzeumban Irénke néni vezette be őket a magyar egyháztörténet rejtelmeibe. — A fasori gimnáziumba felvételizni készülő VIII. osztályosok és onnan kimaradt gimnazistáim pedig sok örömet szereztek, amikor az egyház tanításának kérdéseiről beszélgettünk vagy kerestük kérdéseinkre a választ a Szentírásból. Néhányszor - előre tervezetten, vagy kényszerűségből, mert elvesztettem a hangomat — Írásbeli dolgozatban vallottak Istenről, Jézusról, hitükről. Ezekből a kis írásokból egészen más oldalról ismertem meg őket, őszintén írtak, próbálták megfogalmazni, kifejezni a nehezen megfogalmazható!, nem a tanultakat, hanem saját gondolataikat, hitüket. Jó volt együtt lenni és remélem hogy az elvetett mag egyszercsak gyümölcsöt terem! Muntagné Bartucz Judit Csendesnapok, konferenciák a gyülekezetben A fiatalabbak már nem is emlékeznek arra, hogy nagyon sok gyülekezetben visszatérő, neves alkalom volt a gyülekezeti csendesnap. Ahol több napig is tartották, ott konferenciának nevezték. Ezekre az alkalmakra rendszerint vendég igehirdetőket hívtak, nemcsak papokat, hanem egy-egy munkaág lelkes szószólóját: külmisszió, iszákosmentő, vasárnapi iskolai mozgalom stb. Isten igéje így több oldalról szólította meg a jelenlévőket: szívükhöz szólt az ébresztő igehirdetés, eszükhöz szólt a keresztyén életvitel áldásának meglátása, közösségi tudatukat és az egymásért érzett felelősséget segítette, hogy egyszerre sokan hallhatták az igét, megbeszélhették azt, egyéni kérdéseikre is választ kaphattak. Az első pillanatban ez nagyon hasonlónak tűnik az országos konferenciák jelentőségével. Gyenesre, Fótra, Piliscsabára így emlékeznek vissza az ott járt fiatalok. 27
