Evangélikus Naptár, 1993
Missura Tibor: Csendesnapok, konferenciák a gyülekezetben
Érdemes a két formát összehasonlítani, de nem szabad olyan következtetésre jutni, hogy csak az egyik a jó. Isten mind a két formát megáldotta, s nekünk az a feladatunk, hogy a szolgálatnak minden formájával éljünk. Fontos a gyülekezeti tagoknak, hogy otthon is koncentráltan hallhassák az igét. így kilépnek a megszokott otthoni élet fogságából. A közös imádkozás, a feladatokra való közös készülés, bekapcsol mindenkit a gyülekezet életébe és a gyülekezet felelős tagjává formál. Ilyen csendesnapra össze lehet hívni a gyülekezet különböző rétegét, hogy az életük különös kérdéseire közösen keressenek feleletet. Más a kis gyermeket nevelő családok kérdése, mint a nyugdíjasoké, más a presbitereké, az orvosoké, a mozgáskorlátozottaké vagy az elváltaké. A gyükezeti csendesnapra a családból többen mehetnek és a barátok és ismerősök is részt vesznek azon. Az igehirdetö jobban figyel a gyülekezetre, a gyülekezet múltjából is hoz példákat, az aktuális kérdéseket is feszegeti. A vendégigehirdető más szemszögből hozza az ismerős példákat, s ezért eléri a hallgatók szívét (Ha sokszor szolgálna a gyülekezetben, vele szemben is kialakulna a „védőmechanizmus”, mint a gyülekezeti lelkésszel szemben, hogy ne „kelljen” meghallani Isten üzenetét.) Utóbb a családban megbeszélik a hallottakat és ezáltal nem merül a feledés homályába. A közös felismerésekben támogatják egymást, s kialakul egy beszélgető közösség. A gyülekezeti csendesnapra rendszeresen meghívták a távolba került rokonokat és ismerősöket. így ez a családi találkozások alkalma is volt. A vendéglátás, a család öröme és a gyülekezeti alkalom így egybe olvadt. A közös gyülekezeti készülődés - talán éppen a záró szeretetvendégségre — mindenki ügyévé és imádságává tette ezt az alkalmat. Konfirmáció előtti Csendesnapon együtt az egyházmegye gyülekezeteiből Móron 28
