Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - ELBESZÉLÉSEK
második nap esik is — azzal helyet foglalt, és csöpögő kalapját a szék alá tette. Hamarosan megtárgyalták, hogy mi haszna egy májusi esőnek, aztán a nemrég lezajlott papválasztásról esett szó. Nagy dolog volt az, mert az emberek érezték, hogy itt biztosan az ő akaratuk érvényesül. Szavazatuktól függött, ki lesz a gyülekezet lelkésze. A mostani választás alaposan fölkavarta a falu békéjét. Ezt tárgyalták, ha ketten vagy hárman összejöttek, vagy vasárnap délutánonként a hegyi pincékben koccintgatás közben. A kocsmai beszélgetéseknek is ez volt az eleje meg a vége. Kántor Istvánnak meg éppen nagy ügye volt a papválasztás, mert a legnagyobb szószólója volt Makk Ákos tisztelendő úrnak. Úgy látta, minden megvan benne, ami a gyülekezetnek jó. Elég fiatal, bár nem mostanában hagyta el az iskolát. A tudománya is megvan, de nemcsak azért szép a beszédje. No meg szép szál legény is. — Hát nézze, tisztelendő úr, az úgy volt. . . már csak elmondom magának, mert eddig nem volt rá alkalom. Mikor elment a régi papunk, ez is, az is mondott rá valamit, de én nem mondhatok rá semmi rosszat. Jó ember volt. Meg tette is a dolgát. Szépen is prédikált, de már eljárt felette az idő, megérdemelte, hogy nyugodjék, amíg még az Isten élteti. Nála konfirmálkodtam, ő is esketett, meg a gyerekeimet is ő keresztelte. Volt-e hibája? Hát persze hogy volt, hiszen ő is csak ember, de én csak azt mondom, sokkal több jót tett, mint hibázott. A jóért megáldja az Isten, amit meg vétett, megbocsátja neki. Hát szóval arról volt szó, hogy mindenáron azt akarták, hogy a szomszéd falu papját válasszuk meg Alsófaluból. Már nem éppen fiatal, meg aztán igen közel van a két falu egymáshoz. Sokan nősültek az idevalósiak onnan, az ottaniak meg innen. így megvan a rokonság is. Aztán amikor a sógorok meg a komák összejönnek, szó esik mindenről. Ilyen alkalmakkor sokat hallottunk Szűr Béla tisztelendő úrról is. Ez nekünk, sokunknak elég volt arra, hogy ne pártoljuk. A választás előtt találkoztam Kardos Károly bátyámmal, szegről végről rokon, Alsófalu- béli. Szóba került a papválasztás, aztán csak elkezdte mondani, hogy mennyire jó ember az ö papjuk, hogy — azt mondja — ki lehet ám azzal jönni. Meg mennyire kitűnő ember, mert még az esperesnek is helyettese, a Hitel Szövetkezetei is vezeti, egyszóval, hogy felsőfalusi papnak éppen alkalmas lenne. Én csak annyit mondtam neki, hogy nézze, Károly bátyám, mi eddig jóban voltunk az alsófalusi atyafiakkal, ezután is meg akarunk maradni jó atyafiságban, minek rontanánk el a jó viszonyt azzal, hogy a papjukat elcsábítjuk. Tudom biztosan, hogy sokan megharagudnának érte. De Károly bátyám nem tágított, hogy nekünk is jó lenne, meg Szűr tisztelendő úrnak is jólesne. Aztán mivel csak kezdte-hagyta a papdicséretet, azt mondtam neki: hát tudja mit. Károly bátyám, úgy vagyok ám én ezzel, mint amikor az öreg Kű Dávid találkozott az újmajori intézővel. Az öreg igen fakturás ember volt. Na hát, amint találkoznak, azt mondja neki az intéző, hogy hallja-e kend, Kű Dávid, úgy látom, maga nagyon ráérő ember!- Hát ami igaz, az igaz, intéző úr, nincs énnékem az égvilágon semmi dolgom — felelte az öreg Kü Dávid —, mert összedült az istállóm, most azt nézegetem, hogy hogyan lesz abból megint istálló.- Na, ha ennyire ráér - kapott a szón az intéző —, eljöhetne hozzánk a majorba kanásznak. Tudja, igen jó állás az, mert csak kihajt reggel, aztán estig csak mendegél a csorda után, este meg hazahajt. Hát csak ennyi az egész. A bére meg nagyon jó, mert ha esik, ha fúj, ha fagy, ha nap süt, mindig megkapja. — Ejnye! Hát ezt én nem is tudtam, hogy az ilyen jó mesterség! — jegyezte meg Kü Dávid. — Most már én csak azon csodálkozom, hogy miért nem vállalja el az intéző úr, ha ennyire jó. Én nem vállalhatom el, mert nem tudok úgy káromkodni, 107
