Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
1945-ben a csehszlovák hatóságok kényszerítették távozásra. (Ekkor egyébként nemcsak a „Merény” és „Wagendrüssel” nevek használata szűnt meg, hanem a cipszer eredetű szlovák „Vondrisl”-é is. 1945-ben a települést Nálepkovóra „keresztelték” át...) Az egykori merényi evangélikus egyházközség szétszóródott. Tagjai Németország különböző helyein telepedtek le. Lelkipásztoruk: Gura Jenő Neuendettelsau evangélikus szeretetotthonába került. Itt halt meg 1953. április 12-én. A gyászjelentés szavai szerint őt „az Úr... a jelenlegi hontalanságból az örök hazába szólította el”. A hontalanság fájó érzése él az egykori merényiekben. Gondolataikat jól tolmácsolta Gura Jenő fia, Gura Károly 1971-ben dr. Merényi Oszkárnak írt levelében: „Az elmúlt 50-60 évben annyi sok minden változott... ha fájó szívvel is tudomásunkra kell venni. (Nyelvhelyességi hiba az eredetiben. M. L.) Szebb lett volna, ha mindkét világháború megkímélt volna bennünket, vele Merény őslakosait is...” A merényi evangélikus templom ma is áll, a két harang most is szépen szól. Hiányoznak viszont az egykori hívők, kiket erőszakkal űztek el szülőföldjükről. Bármilyen messzire vetődtek azonban el, a merényi harangok csengő hangját nem felejtették el. Koren Emil: Erdőszéli emlék Időben húsvét táján történt. Bár visszagondolva rá, csak tavaszi zsongást hoz, amikor dallamát dúdolom: „Szólj boldog hálaének... űz fagyot, téli álmot, kizsendül rá a föld...” De akkor még nem hordozott húsvéti üzenetet. Bár ahogyan a dallam második hangja felüt, mindig hordozott valami húsvéti felcsapó lelkesültséget. Csak éppen közvetlen húsvéti üzenete nem volt, amikor átéltem. Ma már alig tudom, valóság volt-e, vagy álom, olyan messze van tőle térben, s oly közel a szívemhez, hogy ma is elakad a lélegzetem, s valami bizsergő-melegen fut végig a hátamon. Csípős, metsző reggelen indultunk. Korai húsvét felé néztünk, s akkor a finn táj még havas, téli takaró alatt álmodik az erdő. Csípős szelek sodorják az álmokat. Hógyalukkal simára tisztított széles úton haladtunk Helsinkitől észak felé a nálunk kora tavaszi, itt kitartó télutóként hidegben didergető időben. Järvenpää — jelezte 10 145
