Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
Áser nem szólt semmit sem. Összeszorított szájjal lépdelt a fejcsóváló Ahira mellett. Nagy sokára sóhajtott fel bánatosan.- Életem legboldogabb napja lenne, ha meglátnám a Messiást... Egy keskeny hídon mentek keresztül. Áser udvariasan előreengedte az öreget. Közben hátraszólt.- Vigyázz fiam, le ne ess! Ahira most vette észre, hogy egy gyermek kíséri őket. Kíváncsian vette szemügyre.- Kié ez a gyerek? A tied nem lehet még ekkora. Olyan 10-12 éves lehetett a fiúcska. Ünnepi köntöske volt rajta, a derekán szorosra hurkolt öv elárulta karcsú, arányos termetét.- Nem az én fiam, názáreti gyermek. Itt maradt az ünnepek után, szülei hazamentek. Nálunk aludt az éjszaka. Ahira kedvtelve fogadta a fiú meghajlását.- Véletlenül maradtál itt, fiam?- Atyám dolgaival kell foglalatoskodnom.- Hm. Aztán mi az atyád foglalkozása?- Embereknek hajlékot készít.- Aha. Később pedig, ha felnősz, te is segíteni fogsz neki. Vagy nem?- Mindig engedelmeskedni fogok Atyámnak.- Jól van, fiam, úgy is kell. Mindig engedelmeskedj Atyádnak. így leszel derék fia Izraelnek. No, szaladj csak előre. A fiúcska felfelé szaladt a domboldalon. Mind a ketten utánabámultak. Ahira elégedett mosollyal, Áser tűnődve.- Vajon mi lesz e gyermekből?- Mi lenne? Ácsmester, derék ember, gyülekezeti vén, aki tiszta lelkiismerettel gyújtja meg szombatonként a Khaddis-mécset a názáreti zsinagógában. Áser ellenkezett.- Meglátod, hogy pap lesz miközöttünk. Ha Adonáj élteti, mindenekben ki fog magaslani közülünk. Tegnap hallottam a templom tornácán, amint válaszolgatott a papok és írástudók kérdéseire. Olyan okosan és kedvesen felelgetett, hogy mindnyájan álmélkodtunk az értelmességén. A főpapi palota mellett haladtak el. A kertben virágot öntözött egy öles núbiai rabszolga. Ott állt a kerítésnél a kis názáreti gyermek, és kerekre nyílt szemekkel nézett befelé.- Ugye szép, fiam?- A kert szép, de a rabszolga olyan szomorú. Szeretném megvigasztalni. Ahira ingerülten tuszkolta odébb.- Ez egy pogány, tisztátalan rabszolga. Mi közöd hozzá?- Atyámfia ö is. Ezt már Áser sem hallgatta szívesen.- Fiacskám, ő nem tartozik a Választott Nép közé.- Hát csak a mi népünkhöz kell irgalmasnak lennünk? A két pap zavartan összenézett. Erre az ártatlan kérdésre nem tudtak mit válaszolni. Áser szeretettel megsimogatta a barna kis homlokot.- Eredj fel a templomba, gyermekem. Már a felső lépcsőkön csattogtak a kis saruk, amikor újból megszólalt a fiatal pap.- Tegnap hallottad volna. Eleázár pap próbaképpen kérdezte tőle a parancsolatokat. Mind elmondta, hibátlanul a magyarázatokkal, mint egy rabbi. Felmelegedett 9 129
