Evangélikus Naptár, 1983

Bottá István: Az írott szóért

Tolnán, a XVI. század egyik legjelentősebb városában Eszéki Imre és Tövisi Mátyás alapítottak magasabb rendű iskolát, de a török kiűzése idején a város és az iskola is elpusztult sok máshoz hasonlóan. Magyaróváron Huszár Gál iskolája lelkészeket is képzett, de a reformátor elűzésével az iskola is megszűnt. A Habsburg uralom alatt hol nagyhatásúvá vált, hol elsorvasztott és újraéledő, felső támogatást nem élvező iskolák gyakran élethalálharcot viva tudták magukat fenntartani. Az akkori Magyarország keleti, északkeleti részén és Erdélyben a fejedelmek és főurak támogatása révén lutheránus alapítású iskolák testvéregyházunk országos jelentőségű és európai hírnévre is szert tett intézményeivé váltak, mint pl. Debrecen, Sárospatak, Kolozsvár stb. iskolái.

Az oktatás égető szükséggé tette tankönyvek kiadását. Ezek teszik ki XVI. századi nyomdatermékeink zömét. Egyre több latin és görög tankönyv jelent meg kezdetben külföldi, majd hazai nyomdákban. A magyar nyelven tanítás nyelvi an könyvek megjelentetését tette szükségessé. Elsőként Sylvester János Krakkóban lengyel és német magyarázatokkal ellátott latin nyelvkönyvet bővített magyar értelmezéssel is, majd Dévai Mátyás adott ki ugyancsak Krakkóban 1538-ban és 1549-ben magyar nyelvkönyvet. Sylvester János nyelvtana már a sárvári magyar nyomdában látott napvilágot 1539-ben.

Egyházunk tanítását iskolai célra röviden összefoglaló, de a magyar nyelv elsajátítására is szolgáló első káték Krakkóban jelentek meg: 1536-ban Gálszécsi Istváné, 1538-ban Dévai Mátyásé és Székely Istváné, 1542-1545 körül a később sok kiadást megért Batizi Andrásé. Bár ezek is Luther „Kiskátéjának alapján készültek, az első aránylag pontos fordítást 1550-ben Heltai Gáspár már Kolozsvárott jelentette meg. Ez több kiadásban, németül és magyarul, a szükségletnek megfelelően bővített vagy rövi- debb formában látott napvilágot. Huszár Gál 1574-1575-ben Komjátin, vagy Pápán, Bornemissza Péter 1582-ben Semptén, Beythe István pedig még evangélikus püspök korában, 1582-ben Németújváron jelentetett meg kátét.

Teológiai művek, vagy tévtanításokkal vitázó iratok többnyire latinul jelentek meg, de a nép számára magyarul is kézbe adták a tiszta tanításra vezető könyveket. Sok mű terjedt kéziratban, mint például Melius Péter fogsági naplója. Sztárai Mihály az általa felszentelt lelkészek számára kézzel írt minta-prédikációkat. Ozorai Imre 1535-ben és 1546-ban Krakkóban már nyomtatásban jelentette meg „Krisztusról és egyházáról, valamint az Antikrisztusról és az ő egyházáról” szóló reformátori munkáját. Kolozsvárott 1550-ben, Magyaróváron 1559-ben jelent meg Sztárai Mihály drámai formában írt két disputációja, amely nemcsak a tiszta tanítás terjesztését és az egyház szervezetének kialakítását szolgálta, de hozzájárult a magyar dráma megszületéséhez is.

1558-ban Huszár Gál kezdte saját nyomdáján a magyar nyelvű prédikációs könyvek kiadását. Elsőként Krisztus kereszt haláláról, feltámadásáról és az úrvacsoráról, majd 1572-1574 között Komjátiban ádventi és karácsonyi istentiszteletekre készült prédikációkat adott ki. E téren a leghatalmasabb és szinte kimeríthetetlen gazdagságú két mű Bornemissza Péternek 1573-1579 között kiadott ötkötetes prédikációs könyve és az 1 584-ben megjelent, nagy formája miatt ,,Fóliópostillá”-nak nevezett, egész esztendőre szóló prédikációkat tartalmazó kötete.

A magyar reformáció korát az éneklés és énekeskönyvek korának is nevezhetnénk. A nemzeti tudatot formáló, buzdító történelmi események, s a hitet ébresztő bibliai történetek egyaránt a könnyen megjegyezhető és megtanulható „históriás énekek” formájában terjedtek. A gyülekezeti és templomi éneklés is felvirágzott. Az első kicsiny nyomtatott énekeskönyvet 1536-ban és 1538-ban Gálszécsi István adta ki Krakkóban, s Bati121